Kucsera Gábor: Nehéz egyensúlyt találni a nevelésben

Eseménydús volt az idei nyár Kucsera Gábornak: a kütyümentes tábora, a KucsiTanya, illetve az Apa-Fia tábora mellett idén nyílt meg a kalandparkja is. A világbajnok kajakozó egyáltalán nem érzi tehernek, hogy ilyen sok gyerekkel foglalkozik, ám azt elárulta, hogy a saját lurkói néha komoly feladatok elé állítják.

– A saját gyerekeim is jönnek ezekbe a táborokba; be kell valljam, hogy ők okozzák a legtöbb galibát! A nagyobbik lányom, Milla még kicsi, de a tízéves fiamnak, Beninek olykor nehéz elfogadnia, hogy úgy kezelem őket, mint a többi táborlakót, tehát senkivel szemben nincs kivételezés. Nagyon szeret segíteni, de olyan súrlódások vannak köztünk ilyenkor, hogy volt már, hogy azt mondtam neki: inkább ne jöjjön. Ez nagyon rosszulesett neki, de muszáj következetesnek lennem, különben szétesik a tábor. Egy turnusba általában húsz-huszonöt gyerek jön, mégis Benivel vannak a legnagyobb meccseim. Szerencsére ezeket általában meg tudjuk beszélni – kezdte a hot! magazinnak a sportoló. 

Sokan kérdezik Kucsera Gábortól, mennyire nehéz az élet három gyerekkel

Februárban derült ki, hogy Gábor és Tápai Szabina házassága véget ért. A szülők arra törekednek, hogy továbbra is békében és szeretetben neveljék a három gyereküket.

– Sokan kérdezik tőlem, hogy mennyire nehéz az élet három gyerekkel, de számomra egyáltalán nem az. Persze előfordul, hogy nehezen indulnak a reggelek, de ez mindenhol így van. Észrevettem, hogy máshogyan viselkednek akkor, ha az anyukájukkal vannak, és máshogyan, amikor velem. Amikor meg Szabinával mindketten jelen vagyunk, kicsit megkavarodnak – nevetett Gábor. – Szinte mindennap látom őket. 

Az édesapa nagyon fontosnak tartja, hogy a gyerekei ne váljanak az internet és az okostelefonok rabjaivá.

– Szerencsés helyzetben vagyok, mert a gyerekeim imádják a természetet, ezért ha velem vannak, általában elmegyünk valahova, nem szeretnek otthon ülni. Beni például összehaverkodott a szomszéd gyerekekkel, méghozzá annyira, hogy a pan­dé­mia alatt néha egész nap nem láttam. Azt viszont észrevettem, hogy a fészerből sorban tűnt el a balta, a bozótvágó meg mindenféle eszköz. Rögtön kérdőre vontam: elássák egymást, vagy mi a csoda történik? Kiderült, hogy egy susnyásban vágtak maguknak utakat, majd mindenkinek csináltak egy kis házikót; egyfajta játszóteret alakítottak ki maguknak. Nagyon büszke voltam rá! Pont emiatt hoztam létre a táboraimat, hogy a gyerekek megélhessék a klasszikus gyerekkort, élményeket és emlékeket gyűjtsenek. Mert az nem élmény, hogy valamilyen számítógépes játékban megcsináltak egy pályát – vélekedett.

„Nálam van egy fal”

Gábor és Beni – akivel a születése után az édesapja maradt otthon – nemcsak abban hasonlítanak, hogy szeretnek a természetben csatangolni, hanem rengeteg más közös tulajdonságuk is van.

– Eszméletlenül értelmes, viszont a tanulásban az apjára ütött: ami érdekli, az ragad rá, viszont ami nem érdekli, az kínszenvedés. 

 – nevetett a sportoló. – Ezenkívül ugyanolyan a lelkületünk: mindketten érzékenyek vagyunk, és magunkban vívódunk. Nálam van egy fal; nem mindenki felé mutatom ki az érzéseimet, hanem csak azoknak, akik mellett biztonságban érzem magam.

A tízéves fiú dolgozni is szokott az apja mellett: a kalandparkban animátorként tart oktatást a vendégeknek.

– Hétvégente Beni feljár dolgozni a kalandparkba, amiért zsebpénzt kap. Felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt elmagyarázza a pályahasználat szabályait, illetve azt, hogyan kell használni a karabinereket, valamint felügyeli a vendégeket. Fontosnak tartom, hogy már most megtanulja, hogy ha szorgalmasan dolgozik, akkor azért fizetést kap. Így már most értékeli a pénzt, amit egyre ügyesebben oszt be magának – magyarázta a büszke apuka.

Elvárja a tiszteletet

Gyakorlott apaként sem könnyű a nevelés, az idő előrehaladtával pedig egyre nehezebb lesz, ugyanis a kamaszkor és a felnőtté válás újabb megpróbáltatásokat jelentenek majd.

– Nehéz megtalálni az egyensúlyt a nevelésben. Beni sokszor mondja, hogy én vagyok a legjobb barátja, ami nagyon jólesik. Próbálok is laza lenni, de azért kőkeményen elvárom a tiszteletet. Minden hülyeségben benne vagyok, de csak addig lehet velem poénkodni, amíg ezt betartják. Ezenkívül odafigyelek arra is, hogy minden gyerekem önálló és talpraesett legyen: nem pakolok utánuk, mert ha elő tudtak venni valamit, akkor a helyére is tudják tenni. Fontos, hogy a gyerekek rendszerben nőjenek fel: ezzel tanulják meg a határokat – szögezte le.