Az énekesnő ismét kendőzetlenül mesélt blogjában az anyaság kisebb-nagyobb buktatóiról.
Forrás: Bors
Különleges születésnapot ünnepelt a minap Tóth Gabi: nem a sajátját, nem is párjáét vagy gyermekéét: blogjáét, ami most lett kétéves. Ennek kapcsán ugyan volt némi múltidézés, de – mint megszokhattuk – Gabi és kislánya, Hannaróza mindennapjaiba is bepillanthattunk újra. Az énekesnő elárulta: gyerkőce szobája épp most újult meg. Mint írja: a babaszoba már csak emlék.
– Nemrég érkezett meg az új ágy, és én azóta bőgök. Tulajdonképpen nem tudom, miért. Vagyis tudom. Részben, mert most született. Most hoztuk haza a kórházból és fektettük először a rácsos ágyába, amiben szinte elveszett. Most meg itt jön-megy egy kiscsaj, lobognak utána a göndör fürtjei, és saját szobája van, ami már nem babaszoba, hanem gyerekszoba. Észrevettétek, hogy sokkal gyorsabban repül az idő, mióta gyereketek van? Én azt érzem, hogy turbó üzemmódba kapcsoltak a hónapok, évek és én csak kapkodom a fejem, hogy tartsam a tempót. És ez a szoba most itt folyamatosan emlékeztet rá, hogy ne kényelmesedjek el, mert lesz ez még így se… ma még csak nagy ágy, holnap már íróasztal, aztán egy tábla az ajtón, hogy "belépés csak engedéllyel" – írta, hozzátéve: ismerve mindkettejük személyiségét, ez utóbbi pillanat hamarabb jön el, mint sokan hinnék.
Gabi azt is felidézte, mindig is szeretett volna egy saját szobát, vagy valami sajátot, neki azonban ez sajnos nem adatott meg.
– Most jutott eszembe, hogy miért könnyezem mindig, ha benézek Hannika új, saját szobájába. Azért, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy a gyerekemnek megadhatom, ami nekem nem (illetve nem úgy) adatott meg. Mi picike lakásban laktunk, és Verával közös, szintén picike szobánk volt. Ennek persze megvolt a jó oldala, de azért én mindig vágytam egy kis saját zugra. Három parányi négyzetméterre, amit én dekorálhatok kedvemre, ahol az én játékaim vannak. A hugicák sorsa az (pláne, ha nővérük van), hogy ami az övék, az általában korábban a tesójuké volt, úgyhogy igazából semmi nem csak az övék. Nem panaszkodom, mert a szüleink erőn felül adtak meg nekünk mindent, amit tudtak, de azért most anyaként elérzékenyülök attól, hogy mi a Krauszommal mennyi olyan dolgot képesek vagyunk megadni a lányunknak, amire mi esetleg csak vágytunk.
Gyermekkorában kis híján életét vesztette az énekesnő. Most – érthető módon – aggódik, nehogy Hannarózával hasonló történjen.
