Hasát fogja a nevetéstől a fél ország a Blikk kamuszörnyén

Szögezzük le, természetesen nem baj, ha egy szerkesztőnek élénk a fantáziája, sőt! Itt viszont a blikkesek valóban messzire rúgták a pöttyöst, amikor egy komoly tudósítást közöltek arról, hogy ismét előkerült a mátranováki Fanyűvő. (A Fanyűvő eredetileg a Fehérlófia című 1981-ben bemutatott magyar rajzfilm egyik szereplője).

A kellőképp hatásvadász címmel büszkélkedő, ám tudományosnak beállított cikkben megszólal az a „fiatal tudós”, aki a saját szemével (!) látta, saját fényképezőjével pedig lefotózta a mátrai szörnyet, és aki a részletes beszámolójában azt találta mondani a lapnak, hogy a terepen lévő barátjával úgy háromnegyed óra után „különös, bűzös szagot” kezdtek el érezni, és egyébként is, olyan volt, mintha végig figyelné őket valaki. Brrrr!

Így szól az irodalmi magasságokban röpködő leírás a Blikkben:

„Mint a mosatlan, pállott, zsíros haj, olyan volt, csak sokkal intenzívebb. Amikor már szinte elviselhetetlen volt a bűz, egyszer csak megláttunk valamit a szemünk sarkából, az egyik tufabucka tetején, egy koszosfehér foltot. Mint egy ülő, nagy kutya, olyan volt. Felkapta a fejét, valahogy furcsán, természetellenesen hátra hajtotta, cirregett egyet és felegyenesedett. Kaptuk a gépünket, hogy lefotózzuk a jelenést.”

A lap fantáziadús szerkesztője lelki szeme előtt már-már látni vélte a visszataszító Fanyűvőt, vagyis a magyar jetit, ami amellett, hogy „roppant rusnya”, bizony „veszélyt jelenthet ránk” és szeretteinkre is. Alighanem ma már a fél ország a hasát fogja, ha szóba kerül az álsztori…

Bedőltek egy nem létező tudósnak

Sajnos hiába elevenedett meg a lap szerkesztősége előtt a félelmetes kutyaember, a gépezetbe hiba csúszott. Nevezetesen az, hogy az észlelés egy bizonyos fiatal tudóshoz, Karmos Balázshoz (micsoda beszélő név!) fűződik, aki részletes leírást mellékelt a Fanyűvő mozgásáról. („Természetellenes gyorsasággal, mégis légies könnyedséggel, hatalmasakat lépve kezdett futni az erdő felé. Futás közben olyan hangokat adott ki, mint a szú a fában, csak sokkal-sokkal hangosabban és hátborzongatóbban.”). Sőt, még le is fotózta a rémséget, és elnézést kért, amiért csak ilyen képi minőségben tudta szolgáltatni a bizonyítékot.

A Blikknek így is jó volt, sőt, tökéletes! Az év első szenzációja az övék! Fogták, mindenféle utánajárás nélkül publikálták is, jól van az úgy, elvégre, ha a Himaláján már láttak szörnyet, miért ne élhetne a Mátrában is egy. Hegy az is, csak alacsonyabb.

A gond csak az, hogy Karmos Balázs nevű tudós nem létezik, és ezt egy egyszerű „ráguglizással” ki lehetett volna deríteni. Létezik viszont két egyetemista, K. Takács Márton, a képet készítő MOME-hallgató és egy barátja, Kazsimér Soma. Ő az ELTE-re jár.

Kísérleti nyúlként tesztelték a Blikket

Ha már így alakult, a Bors megkereste Mártont és Somát, hogy megtudjuk, mi áll a kamuszörny történetének hátterében. Soma elárulta, még véletlenül sem egy elvesztett fogadás vagy újévi tréfa vezérelte őket, hanem (amennyiben a Blikk megvezetése után hihetünk nekik) egy komoly projekt, amin már évek óta keményen dolgoznak.

– Az egész egy nagyobb, a magyarországi kriptidekkel, rémlényekkel foglalkozó kutatásalapú fotós-irodalmi projekt része, amibe körülbelül két éve kezdtünk bele. A projekt alapját egy tényleges kutatás alkotja, amely főképp a lények archívumokban, szöveges forrásokban, a szakirodalomban, sajtóanyagokban való előfordulásának áttekintésével, és az egyes, a szörnyekhez köthető helyszínek felkutatásából áll. A kutatás dokumentációját pedig a művészet eszközeivel végezzük el: Marci fotókat készít a helyszíni kiszállások alkalmával, én pedig főképp versekben örökítem meg az eseményeket. Jártunk már a putnoki farkasember sírjánál, Hany Istók mocsaránál, Mátranovákon, a vásárosnaményi ogrék észlelési helyénél, a nagyari boszorkányok területén, a szörnyű-völgyi /vicces, de ez egy tényleg létező földrajzi hely/ lidérclányoknál is. Egy ideje pedig a "valós", tényleg adatolható hiedelmeken túl mi is belefogtunk a rémlények „előállításába”. Már jó párat elhintettünk itt-ott, de ezeket egyelőre nem szeretnénk még leleplezni. A projekt kifutását mi egy kiállításként, valamint esetleg egy művészkönyvként képzeljük el, ahol a kutatás során keletkezett minden anyagot prezentálni szeretnénk. Tehát elsősorban nem a Blikk "leleplezése" volt a cél, bár igaz, hogy a projekt foglalkozik a valóságosság és annak előállíthatóságának kérdéseivel is. A blikkes megjelentetés is egy kísérlet volt erre nézve, valamint érdekeltek minket az egy lény felbukkanására adott reakciók is - avatott be minket a részletekbe Soma, Márton pedig a következőket tartotta fontosnak megemlíteni:

– Több bulvárlapra is gondoltunk, végül azért lett a Blikk mert nekik sikerült megtalálni könnyen az elérhetőségüket, valamint gyorsan is válaszoltak a megkeresésünkre – jegyezte meg az egyetemista.

Mi jön ezután, a Loch Ness-i szörny?

Az már más kérdés, hogy ha a blikkes kollégák olyan gyorsan tudtak válaszolni, akkor egy egyperces Google-keresésre miért nem futotta az idejükből. Sok kellemetlenségtől megkímélhették volna magukat.

Kíváncsian várjuk, mi lesz a következő tudományos igényű dolgozat a Blikkben. Az előzmények után nem lennénk meglepve, ha olyasmivel jönnének elő, hogy a Balaton élővilágát kutató limonológusok hajnalhasadáskor, a békák kuruttyolásával (cirregésével?) körítve Nessit, azaz a Loch Ness-i szörnyet pillantották meg a tóban. A klímaváltozás okozta forgószél repíthette ide Skóciából. 

De ne adjunk nekik ötleteket, kitalálják ők maguktól is!