Rátonyi Kriszta: Azt hittem, csak nagy mellel lehetek szép!

Mindig csinos volt, de ez a darázsderék nagyon szembetűnő.

Azt hiszem, kimondhatom, hogy életformát váltottam. Tavaly nyáron kezdődött a folyamat, aminek főleg magánéleti, de egészségügyi okai is voltak. Elkezdtem többet futni, és jobban figyelni az étkezésre, ami elindította a változást. Elkapott a gépszíj, és azóta edzőterembe is járok, és jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha.

Szakítást jelent a magánéleti ok?

Igen, én viszonylag hosszú párkapcsolatokban éltem mindig is, és Csabival való szakításom után so­káig egyedül voltam. Volt azóta egy rövidebb kapcsolatom, de nemrégiben annak is vége lett, és azon az állásponton vagyok, hogy jó ez így most nekem. Jelenleg más dolgokra helyeződött a hangsúly az életemben, és nem érzem, hogy bármit – szerelem, házasság, gyerek – sürgetnem kéne.

Akkor mi most a prioritás az életében?

Nagyon szeretem a munkám, és úgy érzem, egy ideje megérkeztem. Tinédzserkorom óta képernyőn vagyok, rengeteg munkám van emögött, és az, hogy a csatorna ismert és elismert arcai mára engem is így tartanak számon, az hihetetlen jó érzés.

Kételkedett valaha önmagában?

Persze, sokáig nem hittem, hogy amit elképzeltem, ami a nagy vágyam, az valaha sikerülni fog. Sokáig a legfiatalabb voltam, kislánystátuszban működtem, szóval felismerni mára azt, hogy teljesült a vágyam, nagyon nagy dolog.

Hol volt az áttörés, emlékszik?

Ami lassan és biztosan építette a karrierem, az szerintem a Balatoni Nyár, amit június közepétől újra láthatnak a nézők a Dun Televízióban. A másik pedig A Dal és az eurovíziós dalfesztivál.

Mi az álomműsor az ön számára?

Szeretem a show-műsorokat, de azok inkább alkalomszerűek. Az álom nekem olyan, mint amilyet most is csinálok, a Balatoni Nyár-típusú műsorok, amit a végtelenségig lehet csinálni. Beszélgetős, érdekes, és élő. Engem az élő adás, ami nagyon felpörget, olyankor jobban is teljesítek.

Még egy dolog nagyon szembetűnő, a természetessége. Nincs kiló smink, sem póthaj, még csak műköröm sem.

Igen, és egyre természetesebb vonalat szeretnék képviselni. És bár szeretem, ha szép a sminkem, a hajam, a ruhám, az évek előrehaladtával egyre többször vagyok úgy megjelenítve, hogy sokkal kevesebb rajtam a festék.

Hogy áll a plasztikáztatással?

Amíg nem szükséges, én eltekintenék mindenféle ilyen be­avatkozástól, és nem szeretnék kés alá feküdni. Egy ideje elkezdtem azt érezni, hogy minél természetesebb vagyok, annál jobban érzem ma­gam. Persze nem volt ez mindig így. Sokáig hittem, ha például nincs nagy mellem, nem is lehetek szép! Mára viszont elfogadtam, hogy nekem sohasem lesz „hűha” dekoltázsom. Máshogy, vagy mást hangsúlyozva viszont lehet hűha.