Városi legenda: húszemeletes metropoliszt találtak a föld alatt

A legnagyobb felfedezések szinte mindig véletlenül történnek. A már immár hét évvel ezelőtt megtalált barlangrendszert sem kereste senki, amikor az egyik építkezésre kirendelt munkásemberek a buldózerekkel és ásókkal dolgozni kezdtek. A kappadókiai kastélydombon már javában zajlottak a munkálatok, amikor az egyik dolgozó egy járatra bukkant.  

Több ezer éves menedékek

A szakemberek persze azonnal elkezdtek találgatni: először azt feltételezték, hogy a járatok kora akár 3000 év is lehet, ám azóta kiderült, sokkal valószínűbb, hogy a leletek nagyobb része a Krisztus utáni 4-5. századból való.

A felfedezett kőkeresztek jelenléte egyértelműen igazolja, hogy még bőven a kereszténység megjelenése után is használták a területet, az ugyanott talált őrlőkövek és kerámiák pedig arra engedtek következtetni, hogy a barlangrendszer egykor egy virágzó kultúra fellegváraként funkcionált.

Veszély esetén elrejtőztek a mélybe

A Kappadókiával kapcsolatos első írásos emlékek egyébként a 6. századból származnak. A hettita fennhatóság után I. Darie­osz alatt perzsa tartomány, azaz sztrapa lett, ám sokáig rendelkezett saját uralkodóval.

A teljes függetlenségét csak Nagy Sándor idején nyerte el. A Bizánci Birodalom aranykorában főleg katonai szempontból fejlesztették a térséget, és több figyelőállást kialakítottak, hogy az érkező ellenséget időben észrevegyék. A városfalakat is megerősítették, illetve kialakítottak a lakosság számára egy föld alatti (mai szóval) „bunkerrendszert”. Ve­szély esetén ide menekülhetett a lakosság.

Bort is készítettek a sziklák alatt

2014-ben az ásatások már egész jól haladtak. Akkor azonosítottak a régészek egy többszintes, lakóterekből álló részleget. Konyhákat, borospincéket, víztározókat, kutakat, istállókat, kápolnákat találtak. Minden adott volt ahhoz, hogy a menedéket keresők akár hónapokat is a föld alatt töltsenek.

Ha a szükség úgy hozta, a felszínlakók gyorsan leköltözhettek állataikkal együtt, majd méretes sziklákkal barikádozhatták el a bejáratot. Ha már biztonságban megtehették, egyszerűen hazatér­tek. A feltárások azt mutatják, hogy a barlangvárosok összesen mintegy 100 000 fős közösséget voltak képesek befogadni. Van olyan köztük, amibe 20 emeletet vájtak.   A járatrendszerek nagy része még mindig feltárásra vár, a már megnyitott részek viszont igazi turistalátványosságnak számítanak. Több lakás szállodaként üzemel.