BORS: Ránki Sára bírósági szakértő, bűnügyi nyelvész azt állította, a tárgyalások előtti éjszakákon becsöngettek hozzá, felhívták az édesapját, illetve szakértőtársát megpróbálták megvesztegetni. Ön zaklatta a szakértőt?

Gyárfás Tamás: Ezek az alantas sejtetések vérlázítóak.

BORS: De beszélt Ránki Sárával?

Gy. T.: Érdemileg nem.

BORS: A bírósági szakértő elmondta: a Fenyő név egyszer sem szerepel ugyan az 512 perces beszélgetés során, viszont a Fenyvesi név háromszor is felmerül. Ki az a Fenyvesi?

Gy. T.: Ránki ezzel is példázta, hogy ez a „börtönnyelv”. Portik Tamás háromszor is azt mondja, a Fenyvesi ügyben közreműködött. A nyelvész nem vette figyelembe, kinek a szájából hangzik el a Fenyvesi szó. Amikor Fenyőt Fenyvesinek nevezi, én akkor sem mondom, hogy lépjen fel ellene, vagy ami még ennél is szörnyűbb: ölje meg!

Ártatlannak vallja magát Gyárfás Tamás Fotó: Bors

BORS: Ezek szerint a Fenyvesi szó Fenyő Jánosra utal. Jól sejti a szakértő?

Gy. T.: Semmi közöm nincs ahhoz, hogy mit sejt a bűnügyi nyelvész. Nevezhette volna bárkinek Fenyő Jánost, én nem kértem egyetlen alkalommal sem, hogy ellene bármely vonatkozásban lépjen fel.

BORS: Az is elhangzik Ránki Sára szájából, hogy nem manipulált a felvétel, mert ön sejtette, hogy Portik Tamás csőbe akarja húzni. Valóban ezt érezte?

Gy. T.: Nem tudom megmondani, hogy 21 évvel ezelőtt mikor, mit éreztem. A felvételek 2003-ban és 2004-ben készültek. Portik akkor idézte fel nekem, hogy szerinte mi történt hét vagy nyolc évvel korábban, 1996-ban. Ma már tudjuk, hiszen Portik többször elmondta a tárgyaláson: ő feladatul kapta, hogy engem csőbe húzzon. Csaljon ki belőlem legalább egy olyan mondatot, ami alátámasztja, hogy megbíztam azzal, tegye el láb alól Fenyő Jánost. Ha rájöttem volna, akkor durvábban mondom meg neki, hogy képtelenségekről beszél.

BORS: Finoman mit mondott neki?

Most csak kiragadok a szövegből mondatokat: „Nem tudom, hogy miről beszélsz…”, „Nem is tudom, miről van szó..” „Ha kitalálsz egy történetet, arra nem tudok mit mondani….” "Én, becsületszavamra, semmit nem tudok, hogy te mit csináltál…” És így tovább...

BORS: Korábban azt nyilatkozta, ha valóban ön lenne a felbujtó, ami a bírósági ítéletben szerepel, akkor nem hét évet kellett volna kapnia, hanem legalább a dupláját.

Gy. T.: Szerintem akkor életfogytiglant is megérdemelnék. Bárki, aki megölet egy embert, azt nem lehet mérlegelni, azért a legsúlyosabb büntetést kell kapnia.

BORS: Akkor miért csak hét évet kapott?

Gy. T.: Ezt ne tőlem, hanem a bírótól kérdezze. Én nem csináltam semmit, engem fel kellett volna menteni. Kicsit nem lehet ölni. Az ítélet is rávilágít arra, hogy ebben a perben a bizonyíték nem volt kétséget kizáró. Pedig valakit elítélni akkor lehet, ha a bizonyítékok minden kétséget kizáróak. 62 tanút hallgattak meg, egyik sem mondta azt, hogy én gyilkos vagyok. Két hangfelvételből kreáltak egy harmadikat, ami nem hangzott el. Két érv van az én bűnösségem mellett. Szerintem ezek nem bizonyítottak.

BORS: Mik azok?

Gy. T.: Az egyik ez a hangfelvétel. Portik Tamás és én 2004-ben arról beszélünk, mi történt 1996-ban, vagyis 8 évvel korábban. Azt kérdezi tőlem, Szétb**szuk?, majd magának válaszol: „erre te mondtad, hogy igen”. De nem én mondom, ő mondja. Én az ő igenjét nem fogadom el. Ki akarom igazítani, annyit mondok: én úgy emlékszem..., de belém fojtja a szót. Két és fél hónappal később ismét meglátogat, és elkezdünk Kaposvárról beszélni, ahol két hétig meggyanúsítottak egy ÁFA-csalási ügyben. Akkor a kézmozdulatával, ujjai összedörzsölésével arra utalt, hogy pénzzel mindent el lehet intézni. Erre tártam szét a kezem, jelezve, csináljon azt, amit akar. Pénzt azonban sem akkor, sem máskor nem kapott tőlem. Az ítéletben az áll, én akkor tártam szét a kezem, amikor Portik megkérdezte tőlem: Szétb**szuk?. Sőt az ítéletben leírtak szerint még bólintottam is. Értetlenül állok ez előtt, ezért is mondom, két egymástól független beszélgetésből csináltak egy harmadikat.

BORS: Mi a másik?

Gy. T.: A tárgyaláson 62 tanút hallgattak meg. Semmi, senki sem igazolta, hogy én megbíztam volna Portikot. Az ügyészség egy pótvádat terjesztett elő. Színre lépett Sz. József. Azt vallotta, hogy 2017 szeptemberében ő adta át nekem a hangszalagokról leírt Portik-Gyárfás beszélgetések idézeteit. Azt állította, az iromány készítői azért őt választották küldöncnek, mert tudták, ő régebbről már ismert. A tárgyaláson ezt azzal támasztotta alá, hogy közvetítette nekem 1997-ben Portik vészjósló üzenetét: „a dolgok hamarosan realizálódni fognak.”

BORS: Nem ezt üzente?

Gy. T.: Semmit sem üzent. Én Sz. Józseffel soha nem találkoztam.

BORS: Akkor ezt miért mondja? Mi oka lehetett erre?

Gy. T.: A Fenyő-ügy tárgyalásával egyidőben zajlott a Gyüre-gyilkossági per, amelynek ő volt az egyik vádlottja. Bűntársa 12 év fegyházat kapott, ő viszont felfüggesztett börtönbüntetést. Úgy gondolom, olyan értékes információt adott a rendőrségnek, amit „megjutalmaztak”.

BORS: Ha nem ő, akkor ki vitte el önnek a szóban forgó dokumentumot?

Gy. T.: 2017 novemberében a Nemzeti Nyomozó Irodában elém tett száz képből még tanúként kiválasztottam a látogatóm fotóját. Ugyanezt megtette a feleségem egy másik szobában. Ennek alapján K. Imrichet, a felismert szlovák személyt Budapesten elfogták, többedmagával egy üvegfal mögött felsorakoztatták. Akkor is ugyanazt a személyt azonosítottuk.

BORS: Végtére is nem mindegy, hogy ki adta át, ahogy ön fogalmazott, az irományt?

Gy. T.: Az ügy szempontjából az teljesen érdektelen. Annak van sorsdöntő jelentősége, hogy Sz. József 1997-ben valóban hozott-e üzenetet nekem Portiktól, amely a vádat alátámasztva lényegében arról szólt: nyugi, nyugi, Fenyő halála hamarosan realizálódik.

BORS: A másodfokú ítélet után újabb fordulat történt. Portik Tamás egy kézzel írott levélben azt állította, Princz Gábor 30 millió forintot fizetett neki azért, hogy terelje önre a gyanút. Miért a jogerős ítélet után írta ezt a levelet?

Gy. T.: Ügyvédem a másodfokú bíróságnak két új bizonyítékot nyújtott be. Egy általam ismeretlen tanú még tavaly szeptemberben közjegyző előtt ugyanezt állította. Ezt Portik csak megerősítette.

1998 februárjában ölték meg Fenyő Jánost Fotó: Police.hu

BORS: Ismeri azt a tanút, aki vallomást tett?

Gy. T.: Nem. Nem láttam, sosem beszéltem vele.

BORS: Portik Tamás most ugyanezt állítja, mint a tanú. Ezzel a vallomással előállhatott volna a bíróságon is, hiszen számára is ismert volt ez a tanúvallomás.

Gy. T.: Nem volt ismert. Az áprilisban zajlott másodfokú tárgyaláson alatt tudta meg.

BORS: Miért most, a börtönben írta meg ezt a levelet Portik Tamás?

Gy. T.: Azért, mert a másodfokú tárgyaláson a közjegyző előtt tett vallomást a bíróság figyelmen kívül hagyta...

BORS: Portik csak az önnel zajlott beszélgetéseit vette fel?

Gy. T.: Portik a tárgyaláson azt vallotta, hogy neki rajtam kívül Princz Gábort és Székely Herbertet kellett lépre csalnia. Hogy a velük zajlott beszélgetéseiről is vannak-e felvételek, azt nem tudom. Én csak magamról akarok beszélni. Az én konfliktuson Fenyő Jánossal a Nap TV miatt 16 hónappal Fenyő János halála előtt lezárult. Visszakaptam a Nap TV-t, a bíróság mellettünk döntött. Sokan megjegyezték, ki az az őrült, aki győztesként nekimegy a vesztesnek. Fordítva elképzelhető lett volna, hogy aki alulmaradt, az bosszút áll. A tárgyaláson el is hangzott, hogy Fenyő János nem tudta nekem megbocsátani a vereségét. Én ezt nem érzékeltem. Kezet fogtunk, a vitás kérdéseket írásban lezártuk, a Népszavában megszűntek ellenem a támadások.

BORS: Portik Tamás önre ráijesztett azzal, hogy tudja, merre jár a lánya. Fenyő János is megfenyegette?

Gy. T.: Fenyő gazdaságilag sok emberen átgázolt, de olyat nem hallottam, hogy bárkivel szemben erőszakkal fellépett volna. Fenyővel mi csak nyíltan, a média nyilvánossága előtt ütköztünk.

BORS: Portik Tamás levele hozhat fordulatot?

Gy. T.: Az ügyvédem, Zamecsnik Péter az elsőfokú bírósági tárgyalás előtt megnyugtatott: nincs mitől tartanom, nem létezik, hogy elítéljenek. A másodfok előtt ugyanezt mondta. Ennek ellenére most már két áldozata van a Fenyő-gyilkosságnak…

Gyárfás Tamás: Megvan a Fenyő-gyilkosság újabb áldozata