„Üresség és fájdalom van bennünk” – megemlékeztek születésnapján az eltűnt győri villanyszerelőről

Felfoghatatlan az a fájdalom, amit az eltűnt győri villanyszerelő, Mácsik Zoltán családja érez. A férfinak 5 évvel ezelőtt veszett nyoma, amikor is találkozót beszélt meg egy vállalkozóval, É. Imrével, aki ellen jelenleg emberölés miatt folytatnak eljárást. Az üggyel járó terheket Zoltán felesége, Márti és egyetlen lányuk, Adri közösen próbálják túlélni, ám vannak olyan napok, melyek rosszabbak a többinél, ilyen például a családapa születésnapja…

Az egész család együtt ünnepelt

– kezdte lapunknak Adri. - Apu születésnapja most csütörtökön volt, amiről mi az elmúlt években ugyanúgy megemlékeztünk. Ilyenkor régen hatalmas bulit csaptunk, hiszen aput ünnepeltük meg a testvérét is, Jánost, aki két év különbséggel ugyanazon a napon és órában született meg. Illetve, mivel néhány nap különbséggel volt a házassági évfordulójuk is, így azt is belevettük az ünneplésbe.

Két tortát is felvágtak legutóbb

Adri visszaemlékezett az utolsó ilyen családi ünneplésre: mint mondta, sosem voltak boldogabbak.

– utalt az utolsó szülinapi bulira. - Apa szülinapja volt az utolsó esemény, amikor mindannyian együtt voltunk. Mindenki eljött, nálunk ünnepeltünk. Azóta sok szerettünket elvesztettük. Általában apa főzött valamit vagy rendeltünk ételt. Ezúttal volt két torta, az egyik apának, a másik a házassági évfordulóra. Nagyon jó volt a hangulat, boldogok voltunk. Szerettük egymást és a családunkat.

Gyertyát gyújtanak a temetőben

Zoltán családja minden évben megemlékezik a férfi születésnapjáról eltűnése óta is.

 – folytatta a lánya. - Minden szülinapján kimegyünk a temetőbe is. Apunak nincs nyughelye, de ilyenkor mindig a szülei sírjához megyünk, ahol a nagypapám, a nagymamám és az unokanővérem van eltemetve. Értük és apuért gyújtunk gyertyát. Egyszerűen nem lehet kifejezni, hogy mi van ilyenkor az emberben. 

Ennyi év után már nem beszélünk ilyenekről, csak elmélkedünk. Én személy szerint várom, hogy apa szülinapja leteljen, de ez más ünnepekre is igaz, hiszen ilyenkor még jobban fáj az, hogy nincs velünk…

„Szerbusz, lánykám!”

Adri elmondása szerint ezeknél a családi eseményeknél a legfájóbb nekik az, hogy eszükbe jutnak az együtt töltött szép napok, közös emlékek.

 - meséli. - Ezeken a napokon mindig emlékek jutnak eszembe, mint például az, amikor apa horgászni volt. Jött haza és hozott haza halat. Megmutatta a kutyának, hogy „nézd mit fogtam!”, erre a kutya nevetségesen hátrahőkölt, mert megijedt a haltól. A szívünk megszakad. Eszembe jut, hogy mindig jött haza apa és jött oda hozzám, hogy „Szerbusz, lánykám! Hogy vagy? Imádlak!” Nincs szó, hogy mennyire hiányzik nekünk… - sírta el magát Adri.