„Félünk tőle, hogy nálunk, is háború lesz” - Kárpátaljáról érkező menekültek, akik a hazai helyzetről meséltek a Borsnak

A Bors Záhonynál járt, ahol a határon mellett már több segélyező sátrat is felállítottak az érkező menekülteknek, sokan a menekültállomássá alakított művelődési házban húzták meg magukat, mielőtt útnak indulnának a rokonokhoz, barátokhoz vagy a teljes ismeretlenségbe. A két építőmunkás, János és László kettős állampolgárok, ők otthonosan mozognak Magyarországon, eddig is itt dolgoztak, azonban most egy darabig nem tervezik, hogy hazatérnek:

- Mi kettős állampolgárok vagyunk, nem menekülünk, dolgozni megyünk Pécsre – mondták.

A két férfi egy tűzoltóság építésében segédkezik, és abban reménykednek, hogy egy-két hónapon belül rendeződik a helyzet:

- Húsvétig csak rendeződnek a dolgok – vélekednek. Attól nem tartanak, hogy hozzájuk is elér a háború, feleségeik is otthon vannak:

- Tegnap beszéltem egy katona barátommal, nálunk még nyugodtság van – meséli János – Az élet megy, csak ugye egy kicsit visszafogottabban. Azért a férfiak is igyekszenek otthon maradni, járkálnak ugyan, de azért óvatosabbak – tette hozzá László. Elárulták, hogy a munkahelyek sem zártak be, csak hazaküldtek sok embert, hogy ne érkezzenek meg a behívók, azokat ugyanis sok helyen a munkahelyekre is küldik. A gyárak ezért trükkös megoldással segítenek:

- Egyelőre a férfiakat hazaküldték, hogy ne kapjanak behívókat. Egy kábelgyárban is behívták reggel a férfiakat, mindenkit hazaküldtek, írattak velük egy felmondólevelet, mert a gyárnak ki kell adni a férfiak névsorát. Persze, ha ez az egész megszűnik, őket visszaviszik, csak ideiglenes állapotban így csinálják, hogy ne kapjanak levelet – magyarázza. László elmondja, hogy katona nem volt, ezért ő eddig behívót sem kapott, elsősorban ugyanis azoknak érkezik meg, akik már korábbról rendelkeznek valamilyen katonai tapasztalattal.

Rácz Mária az ungvári járásból érkezett tegnap éjjel, a segélyközponttá alakított művelődési házban húzták meg magukat, Győr felé indulnak tovább:

- Ott dolgozik a férjem is a fiam négy éve, bevállaltak bennünket – mesélte az asszony, aki több gyerekkel érkezett, köztük 16 és 17 éves unokaöccseivel, akik ugyan nem tartanak a behívótól, mivel még nem nagykorúak, ellenben addig nem akarnak visszatérni, míg válságos a helyzet:

- Félünk tőle, hogy nálunk, Kárpátalján is háború lesz, nem tervezzük, hogy visszamegyünk addig, amíg nem tudunk pontosan mindent, addig nem fogunk visszamenni – szögezte le az asszony.