Unokáját akarta ösztönözni a 71 évesen érettségiző Károly bácsi

Károly bácsi már gyermekkorában is rajongott a történelemért. A férfit idős nagyszülei nevelték fel Biharnagybajomban, ő pedig jó eredményekkel zárta az általános iskolát, azt azonban nem sikerült felismernie, milyen lehetőségeket is rejt(het) a tanulás. – Egyikük hat, másikuk két elemi osztállyal is boldogult az életben, ezért engem sem ösztönzött a tanulásra semmi – kezdte beszélgetésünket Kovács úr, akinek későbbi szakmája okán néhány évtizeddel később mégis csak szüksége volt a papírra, ezért állattenyésztésből kénytelen volt középfokú képesítést szerezni.

Rácáfolt az orvosokra, pedig már temették

Nyolc évvel ezelőtt rákot, egészen pontosan a plazmasejteket támadó daganatos megbetegedést, ún. plazmocitómát diagnosztizáltak nála: az orvosok akkor azt mondták, három hónapja van hátra. Károly bácsi természetesen nagyon el volt keseredve a lesújtó hír hallatán, az ilyenkor szükséges vizsgálatokra járva azonban az élet útjába sodorta az őt azóta is kezelő Dr. Gáti Renátát. 

– A doktornő azt mondta, nem eszik olyan forrón azt a kását, majd a kezébe vette a sorsomat, én pedig neki hála, azóta is itt vagyok – emlékezett meg szeretve tisztelt orvosáról az új életét immáron 9. éve taposó 71 éves „történész”. Végeredményben részben ennek is betudható az érettségire való készültség, elvégre a történelem örök szerelmese tulajdonképpen kínjában kezdett elmerülni a témában – méghozzá szó szerint. 

Gyermekei után unokáit is támogatja

Károly bácsinak két gyermekétől két unokája született: egyikük, a fiú jelenleg már a Körmendi Rendvédelmi Technikumban tanul, másikuk, vagyis a lány pedig éppen tavaly tavaszra került az érettségizők sorába. – Tulajdonképpen ő adta nekem a motivációt: nagyon meg volt ijedve, ezért vele együtt tanultam, hogy példát mutassak neki, vagyis én is motiválni akartam őt – magyarázta a „vén diák”.

Sajnos azonban közbeszólt a covid-helyzet, melynek hatására a doktornő májusban nem engedte vizsgázni páciensét, így került sor az őszi, azaz októberi megmérettetésre, melyet pestiesen szólva Kovács úr „csont nélkül ugrott meg”: mint kiderült, 322 pontot szerzett a vizsgán, vagyis egyetemi felvételit sem kellene tennie, sőt állami ösztöndíjra is jogosult – unokái éppen ezért már be is adták nagyapjuk jelentkezési papírjait, igaz, Károly bácsi akaratának ellenére...

A tanár sok, a pedagógus kevés

– Esti tagozaton többeket is érettségiztettem már, akik az ötödik x-üket taposhatták, de az emelt szintű vizsgázóim között a negyvenes éveiben járó diák volt a legidősebb – mesélte a szekszárdi Ady Endre Technikum és Kollégium történelem-latin szakos tanára, Töttős Gábor, akinél hősünk is felelt.

A tanerő persze legalább annyira felnéz a 71 éves tanulóra, ahogyan Károly bácsi a tanár úrra: – Nemcsak elismert szaktekintély ő, hanem a párját ritkító pedagógus is, akikből manapság egyre kevesebb van – mondta Kovács úr, aki korából eredően legalább annyira meglepte az őt megmérettetőket. – Egyszerűen máshogy jár az agya, hiszen élettapasztalatából adódóan olyan összefüggéseket sikerül megfigyelnie, amire egy 18 éves gyerek képtelen lenne – fejtette ki Töttős Gábor, ezzel is arra buzdítva mindenkit, hogy ne habozzanak követni Károly bácsi példáját.