30 méter mélyben folyt a titkos repülőgépgyártás

A X. kerületi Bánya utcánál körben végig lakótelep, ám az álmosan bandukoló macska láthatóan tudja, a közelben sok helyen el tudni bújni. Azon gondolkodunk, vajon a gazdái tisztában vannak-e vele, mi bújik meg közvetlenül alattuk. Igaz, még mi sem igazán.

Azt láthatóan nem vettük komolyan, hogy ha lemegyünk az első szintre, a nagyjából 12 méteres mélységbe, ott téli hideg csap majd az arcunkba. Mindössze hét fok van lent, mégsem készültünk nagykabáttal. Szinte kiüt a hideg le­vegő, ami a bejárat felől áramlik már a pince elején, katonás vezetőnk, Somogyi Levente pedig rengeteg ti­tokról mesél. Túránk negyvenedik percének környékén el is hangzanak az első tüsszentések, s a vágy, hogy mihamarabb a felszínre jussunk. Egyedül persze senki sem bolyonghat, különben sosem találna ki. A szabadulás csak körülbelül másfél óra után lehetséges.

Ész nélküli munka

Kőbányán összesen 77 gyár működött csak az 1910-es években. Sokszor ész nélkül folyt a munka a bányákban, a kőfejtésnek hála alig van Bu­dapesten olyan ikonikus épület, amiben ne találnánk in­nen származó mészkövet. Gya­koriak voltak a bányabal­esetek, amiknek ma is van­nak utóhatásai. 2004-ben pél­dául egy kutyasétáltató alatt omlott be a talaj. Bár a nyolcméteres zuhanást túlélte a 62 éves férfi, mire ki­emelték, elfogyott a levegője. Csak a magyar vizsla ma­­radt életben a megrázó eset után.

Vécé helyett técé

Bár hivatalosan sosem számított óvóhelynek, a mint­egy 30 kilométernyi rendszerben mégis találunk egy helyet, ami bár szűkös és él­hetetlen, a minimális feltételek teljesülnek benne. Míg a Csepel Művekben nagy­jából 25 ezer embert fogadnak be a föld feletti óvó­helyek háború esetén, addig a kőbányai bunker fo­­lyo­sóján alig férünk el ket­­ten egymás mellett.

Sok kis helyiség sorakozik, a „gépházban” forgott a szellőzte­tő, és vécék helyett té­cék áll­tak rendelkezésre. Arra ugyanis gondolni kellett, hogyan maradhatna tisz­ta és bűzmentes a levegő. Az emberiség legfontosabb kérdéseinek egyikére pe­dig szinte mindig találunk meg­oldást: a tartályokban nem vízzel húzták le a vécé tar­talmát, hanem tőzeget kel­lett lapátolni rá. Az óvóhely manapság filmekhez is re­mek helyszínnek bizonyul, A vizsga című magyar alkotás zárójelenetei forogtak itt.

Versenyek helyszíne

Újabb, több mint 6 méter ereszkedés után jutunk el a pincerendszer legtöbb titkot rejtő mélységeibe. Ha lehet, még hátborzongatóbb a hideg és még mé­lyebb a sötétség. Az 1944-es repülőgyártás csarnokai­ban járva már csak néhány csontvázat találunk. Szó szerint, a filmforgatások mellett ugyanis futóversenyek kedvelt helyszíne a pince, egy-két kellék pedig rendszeresen ott marad. 1944 második felében kö­rül­belül 130 repülôgép ké­szült el itt, aminek kétharmadát át is adták a Német Légierő részére.