Hatalmas bicepsze volt a honfoglaló magyaroknak

A történet kezdete még az 1980-as évekre nyúlik vissza. 1983-ban Sárrétudvariban régészeti feltárások kezdődtek, miután a Hízóföld nevű határréten honfoglalás kori temetők kerültek felszínre.

Nemrég Tihanyi Balázs régész kollégáival úgy döntött, hogy tanulmányozza az íjászok csontváz-anatómiáját, mert felmerült, hogy például az íj rendszeres használata egyedi nyomot hagy a csontváz maradványain.
A kutatók eredményeiket az Acta Biologica Szegediensis című tudományos folyóiratban közölték. Tihanyi és munkatársai nyolcvanegy – negyvenkilenc „íjászsírba”, valamint harminckét íjászkellékek nélkül eltemetett – személy maradványait vizsgáltak meg.

Kiderült, hogy a bicepszizom kapcsolódási helyén mindkét csoport esetében megfigyelhetők elváltozások, ami azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy íjász volt-e az illető vagy sem, az alkarja felső részén lévő izmok meglehetősen fejlettek voltak. A kutatók hozzátették, hogy azt nem lehet tudni, pontosan milyen mozgássorról van szó. 

– Ez a mozgássor, amit az íjászok végeztek, az ujjaktól egészen hátig, komplex izommunkát jelentett. Egyébként a fejlett bicepsz más tevékenységekhez is elengedhetetlen volt abban az időben – mondta a Borsnak Tihanyi Balázs.