Karácsony után hozta meg a döntést a volt sportoló Emese: „Nem szólhat a súlyomról az egész életem”

Attól, hogy valakinek nincs több tíz kilós súlyfeleslege, még éppen úgy zavarhatja a plusz, különösen, ha az mozdulni sem akar. Gogolákné Köblő Emese esete éppen ilyen volt, pedig alapvetően figyel a táplálkozásra, és életének mindig része volt a mozgás. Két éve, karácsony után azonban úgy érezte, kicsit szorítani kezd a nadrágja dereka, és ha ő ezt észreveszi, akkor azonnal lép. Azóta fokozatosan szabadul meg a feleslegtől, és új mozgásformát is talált ehhez, ami mellett az édesség is a mindennapjai része maradhatott. Ez utóbbiról nagyon fájdalmas lenne lemondania, így inkább mozgásba lendül. Történetéről a Fanny magazin számolt be.

Élsportolóból édesanya

Emese mindig is komolyan vette a testmozgást, fiatalon élsportoló volt. 

– 28 éves koromig öttusáztam, és miután a versenyzést abbahagytam, a mozgás akkor is az életem része maradt. Teniszeztem, bicikliztem, futottam, az aktivitás mindig fontos maradt számomra. Idő közben viszont született négy gyerekem, és tizenhat éve ülőmunkát végzek. A negyedik gyerek után a tenisz például már egyszerűen nem fért bele a mindennapokba, sőt semmi olyasmi, ami időegyeztetéssel járt. A futás legalább nem volt időhöz kötött. Az első szülés után könnyedén visszanyertem az eredeti súlyomat, a második és harmadik után már rajtam maradt 3-4 kiló, a negyedik után 5-6, talán több is. De mégsem csak emiatt akartam változtatni, hanem mert a sok ülés és a monitor előtti munka miatt egyre többet fájt a nyakam, derekam, hátam. Ráadásul a vitalitásom is hanyatlott, egyre kevésbé voltam aktív. Nem tudtam, hogy ez a korral, avagy a mozgásszegény életmóddal magyarázható-e? Minden esetre karácsony után le is mentem az edzőterembe – meséli Emese.

„Inkább a centik érdekelnek”

A korral egyre nehezebb leadni a plusz kilókat, és ezzel a problémával Emese is szembesült. 

– Szerencsére sosem szállt el a súlyom. Mindig figyeltem arra, hogy ha valamelyik ruhám kényelmetlen kezd lenni, szorít, akkor tudom, hogy lépnem kell, így nem lesz sosem igazán nagy baj, amivel már sokkal nehezebb lenne megbirkózni. A sportolói múltam miatt komoly izomtömegem van, és a csontjaim sem könnyűek, így nem is annyira a kilók érdekelnek, mint inkább a centik, és az, hogy mit látok a tükörben. 

Nem vagyok az a nassolós fajta, nincsenek evési rohamaim. Szerintem alapvetően fegyelmezettnek kell lenni, de nem fakírnak, mert az úgysem megy, Úgy nem lehet egy egész életet leélni. A lényeg, hogy a mennyiségre figyeljünk oda.

„Sokat javult a közérzetem”

A futás egyre népszerűbb, és van, aki egész életében megelégszik vele, de Emese egy idő után unalmasnak találta, és valami másra vágyott. 

– Amikor múlt év elején lementem a terembe, először gépeken edzettem, és ott ismertem meg Czanik Krisztiánt. Egy barátnőm javaslatára kipróbáltam egy óráját, és azonnal ott is ragadtam. Azóta heti háromszor járok, bár a nyarat kihagytam. A súlyom pedig szépen fokozatosan csökkent, de ami fontosabb, hogy tónusosabb lett az izomzatom, és nagyon sokat javult a közérzetem. Mindezt úgy, hogy már ötvenéves vagyok, és előtte moccanni sem akartak a kilók. Most viszont ugyanúgy belefér a mindennapi édesség, és mégis fogytam. Mivel az edzések változatosak, nem unom meg őket, és nekem az is számít, hogy ennyi idő után is kihívás minden tréning. Nálam a sportmúlt miatt más óratípusoknál gyakran egy idő után túl könnyűnek tűnt. Most már alapvetően jóban vagyok magammal, bár szívesen leadnék még öt kilót. Persze nem lesz húszéves testem, és ennyi idősen álomtestet elérni egy életforma, ami nekem nem fér bele. Viszont ha valaki egészséges és lelkileg meg van elégedve magával, akkor nem is fog kilengeni és 10-20 kilót felszedni – mondja Emese.

A többiek is segítenek

Sokan vannak, akik ódzkodnak a csoportos óráktól, attól tartva, hogy esetleg ügyetlenebbek lesznek, vagy egyedül érzik magukat azok közt, akik már járnak egy ideje. Pedig ezek az órák nem erről szólnak. 

– Nagyon élvezetesek az edzések, visz minket a zene, jó a hangulat és változatosak a gyakorlatok. Utólag nagyon jó megbeszélni az öltözőben, kinek hogy esett. Mindenkinél van jobb és gyengébb is, csinosabb kisportoltabb. Egyszóval, mindig van motiváció. Valójában ez visz előre, és így sokkal többet vagyunk képesek megcsinálni, mint ami önállóan menne. Arról nem beszélve, hogy ha rossz a technika, van, aki kijavít, aki biztat, ha éppen feladnánk. Nagyon szeretem, ha feszegetjük a határainkat, és ehhez ilyen klassz edzőre van szükségünk – sorolja az előnyöket Emese.