Sok szájhagyomány útján elterjedt hiedelem kíséri a konyhai teendőket a főzéstől a tisztaság fenntartásáig. Ezek egy része igaz, több közülük azonban tévhit. Egy német élelmiszer-szakértő, dr. Ludger Fischer tisztázza a konyhai félreértéseket.
Az egészségünket ugyan nem károsítják ezek a tévhitek, viszont esetenként feleslegesen dobunk ki miattuk élelmiszert vagy egyes konyhai használati
tárgyat, mivel a rossz információ miatt úgy véljük, hogy azok már használhatatlanok. Nézzük a kilenc leggyakoribb hiedelmet!
Só és rizs
Állítólag a sótartóba szórt rizsszemek felszívják a nedvességet, ezzel akadályozzák meg, hogy az összetapadjon. Ez az állítás hamis. Ha így lenne, a rizsszemek annyira megduzzadnának, hogy semmit nem engednének ki a sótartóból. A rizsszemek legfeljebb azért lehetnek hasznosak, hogy ha a sószemek kissé összetapadnak, akkor felrázva a tartót, ezek segítenek azokat szétválasztani.
Tészta és olaj
Sokan olajat öntenek a vízbe tésztafőzés közben, hogy a szálak, darabok ne tapadjanak össze. Ez felesleges, mivel a fortyogó vízben a tészta nem ragad össze. Olajjal lespriccelni elég főzés után, de ha egyből hozzáadjuk a tésztát az ételhez, akkor ez is felesleges, mivel a szószoknak ugyanilyen hatása van.
Gomba és melegítés
Vannak, akik úgy tartják, hogy a felmelegített gomba veszélyes. Ez nem igaz. Csak arra kell ügyelni, hogy a gomba minden részét teljesen hevítsük fel, például gombapörköltnél ne csak annyira langyosítsuk az adagot, hogy az ehető legyen, hanem forraljuk is fel. Ugyanez vonatkozik a spenótra is.
Kiskanál és pezsgő
Gyakori szokás, hogy a felbontott pezsgősüveg szájába beleállítanak egy fém kiskanalat, mert úgy tartják, hogy az nem engedi elszállni belőle a buborékokat. Kísérletekkel bizonyították be, hogy ez hamis. Kizárólag egy parafa- vagy egyéb dugó tömíti le légmentesen az üveget úgy, hogy az megtartsa a szén-dioxidot.
Rákkeltő a karcos teflon
Vannak, akik kidobják kissé karcos teflonedényüket, mivel úgy tartják, hogy az abban készült étel rákkeltő lesz. Ez nem igaz. A teflon nem lép reakcióba a benne készült étellel. Ez az anyag csak 260 Celsius-fokon kezd bomlani, ezen a hőmérsékleten az étel azonban már szétégne. Az egyetlen baj a karcos részekkel, hogy ott az étel már könnyebben letapadhat.
Alufólia matt oldala
Elterjedt, hogy ha az alufólia matt oldalába csomagoljuk az ételt, akkor az könnyebben megromlik. Ez nem igaz. Teljesen mindegy, hogy éppen melyik oldalát használjuk, nincs különbség.
Tápanyag és mikro
Még mindig tartja magát az a hiedelem, hogy a mikrohullámú sütőben felmelegített, elkészített ételben nem maradnak tápanyagok, mivel a mikrohullámok elpusztítják azokat. Ez téves elképzelés. A mikro lényege, hogy a nagyfrekvenciájú hullámok behatolnak az anyagba, és mozgásba hozzák a víz-, zsír- vagy cukormolekulákat. Ezek egymás melletti elmozdulása miatt jelentős mennyiségű hő keletkezik. Így gyors és egyenletes az ételek melegítése. Ez az eljárás még védi is a tápanyagokat.
Fa vagy műanyag vágólap?
Vannak, akik ódzkodnak a fa vágódeszkáktól, mivel nem tartják azt higiénikusnak. Ez a tiszta, eredeti színét még tartó deszkáknál téves elképzelés, mivel a fában lévő csersav elpusztítja a baktériumokat. Ez az antibakteriális hatás a műanyagnál nem működik. A fa jótékony hatása azonban idővel csökken, ezt észre is vehetjük rajta: ekkor színe kissé elkezd pirossá, barnává válni.
Burgonyasütés
Néhányan úgy tartják, hogy a serpenyőben sült burgonya akkor lesz ropogós, ha készítés közben gyakran forgatják. Ez hibás elképzelés. Annak érdekében, hogy szép pirosra süljön és állaga is jó legyen, először az egyik felét kell enyhén megpirítani úgy, hogy rárakjuk a fedelet, ezután megfordítjuk, és készre sütjük. Ennél többször nem kell megfordítani.
