"Talán lesznek olimpiai bajnokaim" - Kucsera Gábor mindent elmondott a Fradiról

PUBLIKÁLÁS: 2025. augusztus 01. 06:15

Egykor a kajak-kenu világában volt otthon, ma pedig a Fradi szakosztályvezetőjeként találta meg újra önmagát – és azt a családot, amelyhez mindig is tartozott. Kucsera Gábor története a fradizmus iránti hűségről és egy tökéletes újrakezdésről szól.

Kucsera Gábor számára a Ferencváros nem egy klub a sok közül, hanem az élete része. Ahogy ő fogalmaz: „Már a magzatvízzel együtt szívtam magamba a Fradista szeretetet.” Édesanyja a kilencedik kerületben nőtt fel, a Fradi iránti kötődés tehát egészen a gyerekkoráig nyúlik vissza. Gábor már kisgyermekként is Fradiban sportolt – úszott, vízilabdázott, focizott –, minden a zöld-fehérek körül forgott az életében. Ez a szenvedély azóta sem csillapodott, csak az évek során új formát öltött. Ma már szakosztályvezetőként szolgálja a klubot, ahol – saját szavaival élve – egy régi álom vált valóra.

A sport korán jött az életébe és komolyan is vette. A kajak-kenu mellett végig megmaradt benne valami más is: a lelkes, kicsit bohókás szurkoló. Az a srác, aki akár egy 40 kilométeres edzés után is felugrik az utolsó pillanatban a vonatra, hogy ott lehessen egy fontos mérkőzésen.

Emlékszem, amikor Debrecenbe mentünk bajnokavatóra, előtte volt egy brutálisan hosszú edzésem, közel 40 kilométert lapátoltam. Mondtam az edzőmnek, hogy kezdjünk hamarabb, vagy hadd evezzek le gyorsabban, mert indul a vonatom a Nyugatiból, mennem kell. Abban az évben mindenhová követtem a csapatot. Az edzőm viszont direkt berakott még egy erősítő edzést is a végére. Teljesen kibuktam, 40-50 km után életünkben nem kondiztunk, ő meg most találta ki. Látta rajtam, hogy majdnem elsírom magam, annyira menni akartam már a meccsre. Aztán végül annyit mondott: „Na, most mehetsz.” Rohantam a Nyugatiba, a vonat már gurult kifelé, de fel tudtam ugrani rá. Az utolsó pillanatban.

Kucsera Gábor, korábbi világbajnok kajakos ma már a Ferencváros kajak-kenu szakosztályának vezetője. Egy tévéműsor után jött az ötlet, hogy akár a Ferencvárosba mehetne.

Kacifántos módon kerültem vissza a kajak-kenuba. Kint voltunk az Ázsia Expresszben Tóth Dáviddal, aki most szövetségi kapitány, és ő vetette fel először, hogy nem lenne-e kedvem a Fradinál szakosztályvezetőként dolgozni. Először csak legyintettem, aztán eltelt vagy egy év, mikor felhívott, hogy most már komolyan gondolja. Kérdeztem is rögtön, hogy erről a Fradi is tud? Azt mondta: „Nem, neked kéne velük beszélni.” Időpontot kértem Nyíri Zoltán alelnökhöz, elmondtam, hogy érdekel a lehetőség. Ő mondta, hogy átgondolja a klub. Fél év múlva felhívott, hogy Kubatov Gábor elnök úrral is kell beszélnem. Ha ő is áldását adja, akkor szeretettel várnak. A beszélgetés jól sikerült, és onnantól minden gyorsan történt. Nagyon boldog voltam, mert egy nehéz időszak után ez egy új kezdetet jelentett. Gyerekkorom óta a Fradiért élek-halok. Hatalmas álmom volt, hogy egyszer a klubnál dolgozhassak. Lehet, hogy sportolóként nem sikerült olimpiát vagy világbajnokságot nyernem a Fradi színeiben, és nem kerültem fel a márványtáblára, de most más módon, szakmai oldalon adhatok vissza valamit a klubnak.

Kucsera Kammerer Zoltánnal párosban ért el nagy sikereket / Fotó: Tumbász Hédi

Kucsera Gábor visszafogja magát a meccseken

Kucsera Gábor nagyon hálás Kubatov Gábornak, a Ferencváros elnökének.

"Átbeszéltük a múltamat, az ügyeimet, a szurkolásaimat is – ezekkel kapcsolatban világos volt, hogy többé nem lehet hasonló. "

A világbajnok kajakozó szíve ugyanúgy Fradiért dobog, de szakosztályvezetőként már nem engedheti meg magának a régi szurkolói hevületet.

Ma már visszafogottabban járok meccsekre, megbeszéltük, hogy óvatosan szurkolok. Szakosztályvezetőként tisztában vagyok a felelősségemmel. Tudom, mik a következményei annak, ha túl hevesen reagálok. Megkomolyodtam. Meccsre járhatok, de nem ugrok többé a kerítésre.

Kucsera Gábor világbajnok volt / Fotó: Tumbász Hédi

A kajak-kenu csak az eszköz lett, a cél mindig a Fradi volt. Kucsera Gábort nem a sportág, hanem a klub iránti szenvedély vonzotta a szakosztályvezetői munka elvállalásában.

Nem is maga a kajak-kenu volt a vonzó, hanem a Fradi. Akár másik szakosztályt is elvállaltam volna, csak hogy itt lehessek. Itt, a Népligetben valami egészen különleges közeg fogad. Olyan szinten figyelnek mindenre, hogy egy teljesen más világba csöppensz. A háromszoros olimpiai bajnokok ott járnak-kelnek a gyerekek között, pacsiznak, beszélgetnek velük – egy család vagyunk. Nagyon szeretném ezt az érzést, a „Fradizmust” átadni a gyerekeknek is. Hogy megértsék: ez nem csak egy klub a sok közül. Ez a Ferencváros. Szeretném, ha egységesek lennénk a versenyeken is, edzéseken is, és tisztességesen képviselnénk a klubot.

Az új szakosztályvezető már új Európa-bajnokot is ünnepelhetett a Ferencvárosnál.

"Szerencsére sikerült olyan edzői stábot összerakni, ahol működik a kémia, és mindenki odafigyel a gyerekekre. Amióta itt vagyok, megszereztük az első Európa-bajnoki címet Varga Ádám révén, és három hét múlva jön a világbajnokság – remélem, ott is aranyéremmel térünk haza."

Amit sportolóként nem kapott meg, azt talán most vezetőként megadhatja a klubnak és önmagának is

Most érzem igazán, hogy a helyemen vagyok. Amit az élet annak idején elvett tőlem – például az olimpiai érmet – azt talán most más formában visszaadja. Talán lesznek olimpiai bajnokaim. Lehet, hogy pont a fiam lesz az.