„Varázslatos, érzelmes és intim pillanatok ezek” – Elkészült Bálizs Anett és kedvese első közös fotókönyve

Felcsendültek a karácsonyi dalok a bevásárlóközpontokban. Mennyire kapott el az ünnepi láz?

Szeretem ezt a hangulatot és a készülődést, igazi élmény nekem. Az idei ünnep sok szempontból különleges lesz számomra; készítettem egy CEWE FOTÓKÖNYVET a páromnak, amit karácsonyra tartogatok, de lehet nem bírom ki addig, és már előbb átadom. (nevet) Másfél éve vagyunk együtt, de valahogy ez az a karácsony, amire annyi emlék, közös pillanat gyűlt össze, hogy elkészülhessen az első közös fotókönyvünk.

Milyen képek kerültek a fotókönyvbe?

Körülbelül negyven képet válogattam össze. A legfontosabb közös pillanataink, a megismerkedésünk, ami csak a miénk. Varázslatos, érzelmes és intim pillanatok ezek. A legmeghatározóbb talán a horvátországi nyaralásunk, a Plitvicei-tavaknál. Meseszép hely, azok a napok még jobban megerősítettek bennünket. Remélem, számtalan hasonló nyaralás vár ránk. Egyébként több CEWE FOTÓKÖNYVEM is van már, mindegyik közel áll a szívemhez, olyan jó elővenni őket és fellapozni.

Melyikőtök az „emlékgyártó” a kapcsolatotokban?

Ő a szervezősebb, a fotókészítést inkább én vállalom. Úgy érzem, elkapok egy pillanatot abból a csodából, amit láttunk, átéltünk és amikor ránézünk a képre, akkor fel is idéződnek bennünk az emlékeink. Régi vágyam - ha színészi munkám mellett lesz rá időm - egy fotósiskolát elvégezni. Nagyon régóta vonz ez a művészi kifejezés, úgy gondolom, hogy érzékem és szemem is van hozzá. Talán ezért is kedvelem annyira a saját készítésű, egyedi, fényképes termékeket. Vászonfotót, naptárt, bögréket.

Közös meglepetésre is készültök a pároddal?

Igen! Pár képet, egészen pontosan tizenkettőt összeszedtünk, CEWE falinaptárt készítettünk a szüleinek. Szeretek személyre szóló ajándékokat, élményeket adni másoknak, maradandóbbak. Pont ezért szeretek a mai napig fotókat nyomtatni, mivel kézzelfogható, örök emlék. A telefonos, digitális tárolásnál mindig van az emberben egy kis félsz; leejted, elhagyod, ellopják, és ezzel együtt a legszebb pillanataid is eltűnhetnek.

Honnan jön a képek iránti szenvedélyed?

A nagynéném lehet a „ludas”, rengeteg fotót őrzött meg, több generációra visszamenőleg. Sokszor tőle kaptunk felvételeket a szeretteinkről. Igazi családi relikviák, tele történetekkel, amiket jó felidézni. Szeretem látni az emlékeimet, fényképes termékek szerkesztésekor is élvezem a nosztalgiázást. Azt tapasztalom a környezetemben, hogy fejlődő technika ide vagy oda, a kézzelfogható emlékeknek mindig lesz értéke, így egy szép fotónak az éjjeli szekrényen, egy romantikus CEWE FOTÓKÖNYVNEK a párommal, vagy egy ízléses, személyes emlékekkel teli naptárnak is.

Mi a helyzet a színészi munkáiddal? Mennyire gyűjtöd onnan az emlékeket, képeket?

Nem vagyok az a fajta színésznő, aki a képeivel rakja tele a falat, de az emberileg vagy szakmailag meghatározó pillanatokat én is megőrzőm egy-egy fotón. Sok kép készül rólunk próbák alatt, néha mi is csinálunk egyet-egyet a kollégákkal. Lehet, ebből készül majd a következő fotókönyvem? Milyen jó ötlet!

Mi kerülne bele?

Nehéz kérdés! Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című előadásából egy kép biztosan. Az első darabom és nagyobb szerepem volt az Újszínházban a néhai, legendás Helyey Lászlóval. A vele való munka mind emberileg, mind szakmailag feledhetetlen. Tordai Terivel is szeretnék képet, minden perc öröm vele. A Csongor és Tünde az egyik kedvenc darabom. Természetesen a Jóban-Rosszban-ból is kerülne bele pár pillanat; életem jelentős részét végig kísérte a sorozat, olyanok voltunk, mint egy nagy család.

Ha már képek; milyen eszközzel szeretsz fotózni?

Ahogy a legtöbben, én is telefonnal fotózok, hiszen már bármelyik okostelefonnal jó minőségű fotókat lehet csinálni. Nálunk a családban a bátyámnak van profi gépe, a családi eseményeken ő a képfelelős.