Filmek, tévés produkciók után a saját darabjával, a Randiverzummal járja az országot. Hajdu Steve fogyásáról, kedvenc sportjáról és hortobágyi felmenőiről is mesélt a hot! magazinnak, az interjút változtatás nélkül, egyben közöljük.
hot!: Amikor megbeszéltük, hogy találkozunk, megemlítetted, hogy kora reggel a szinkronból jössz. Most éppen mi készül?
Hajdu Steve: A Tacoma FD című, 50 részes, amerikai, tűzoltókról készülő sorozat pótlására hívtak be. Előfordul, hogy valamivel gond van, vagy a lektor talál hibát a fordításban, ilyenkor újra felvesszük a szöveget.
hot!: Ha a szinkronszerepeid listáját nézzük, elég sok sorozathoz adod a hangod.
Hajdu Steve: Én valahogy nem érzem annyira soknak. Nem vagyok egy szinkroncápa.
Előfordul persze, hogy felismerik itt-ott a hangomat, ilyenkor arra gondolok, talán sokat ismételnek egy-egy sorozatot, és akárcsak a kollégáimnál, nálam is megesik, hogy azt mondják, hallottuk valahol, valamiben.
Sokan élnek ebből a szakmában. De én azt mondhatom, hogy ha megnézem a tavalyi listámat, 52 000 forint plusz áfát kerestem szinkronnal, második vagyok a negatív sorban egy nyolcéves kisfiú után, aki csak 12 ezret kapott. Hobbiszinten szinkronizálok. Egyébként nem számolom a szerepeimet sem színpadon, sem filmben, sem tévében, így szinkronban sem. Nem vagyok az, aki gyűjtögeti a róla megjelent cikkeket, a családtagjaim sem tették ezt soha. Nem volt nagypapa, nagymama sem, aki kivágta volna az újságból, mi jelent meg rólam. Egyetlen nagymamámat ismertem.
hot!: Ez a nagymama veletek élt Hortobágyon?
Hajdu Steve: Nem, ő püspökladányi volt.
hot!: Hortobágy nem csupán egy tájegység, hanem egy település neve is. Hogy kerültetek oda? Él még valaki ott a családból?
Hajdu Steve: A Hortobágyi Állami Gazdaság építtette az akkor még falut a dolgozóinak. Édesapám a gazdaság buszsofőrje volt, édesanyám az agronómusa. Sajnos már egyikük sem él. A tíz évvel idősebb bátyám, Albert lovasturizmussal foglalkozik helyben.
Kilenclyukú híd, Hortobágy folyó, délibáb – nem csupán ilyen romantikus dolgokról ismert a vidék.
Vannak szomorúbb történetek is: az ötvenes években sok kitelepített ember, úgynevezett deklasszált elem volt kénytelen élni arra. A szakmában ismert történet, sőt, fotó is van róla, hogy Honthy Hanna és Latabár Kálmán meglátogatta a Hortobágyon a kitelepített színházi kollégáikat.
hot!: Nemrégiben erdélyi körúton jártál. Milyen produkcióval szerepeltetek?
Hajdu Steve: A Nemzeti Emlékezet Bizottsága támogatásával jött létre a Magyar Hősök című darab. Én három-négy éve úgy kerültem bele, hogy Csuja Imre nem tudta vállalni a fellépést és beugrottam helyette, aztán maradtam.
Voltaképpen arról szól a történet, hogy egy középiskolai tanár, akit én játszom, szabadulószobába viszi a tanítványait, ahol 1945-ös, ’56-os hősök emlékét idézik fel.
Meghívtak minket Erdélybe az előadással, csodás tájakat, szép városokat láttunk, jártunk Csíkszeredán, Déván és Nagyváradon is.
hot!: Voltál valaha szabadulószobában? És rapidrandin? A néhány hete bemutatott Randiverzum című darabod témája ugyanis arról szól, hogyan ismerkednek az emberek ilyen keretek között.
Hajdu Steve: Szabadulószobában soha nem jártam, és rapidrandin sem voltam. Viszont nagyon sok amerikai filmben láttam hasonló jeleneteket. A Marosvásárhelyen diplomázott Cserna Lulu kolléganőmmel, akivel a Magyar Hősökben is együtt játszunk, arról beszélgettünk, hogy jó lenne egy olyan kétszemélyes darab, aminek mi lennénk a szereplői.
Voltak ötleteim, de azokat ő elég horrorisztikusnak találta.
A rapidrandik témája viszont tetszett neki, elkezdtünk róla beszélgetni, gondolkodni, tanácsadó és ötletgazda is volt. A Szív utcai Szív-Kamara Színházban tartott bemutató után megtapasztaltam azt, amit már régóta sejtettem. Az ismertebb, idősebb színészekre egy bizonyos idő elteltével kevésbé figyel a közönség. Inkább a fiatalokat akarja felfedezni. Eljött egy barátom a bemutatóra, majd elkezdett áradozni, milyen tehetséges lány ez a Cserna Lulu. Vártam, hogy rólam is mondjon valamit. Aztán amikor már távozóban volt, hozzátette: „Ja, te is jó voltál.”
hot!: A közös produkciótokat viszitek tovább?
Hajdu Steve: Nyáron lesz folytatás, június 22-én, Szent Iván napján, egy főváros közeli kőfejtőben adjuk elő a Randiverzumot.
Mivel kevés díszlet, kellék, jelmez szükséges a darabhoz, így megyünk vele, ahová csak hívnak.
hot!: Játszol a Madách Színházban és a Rózsavölgyi Szalonban. Milyen darabok várhatók még?
Hajdu Steve: A Mamma Mia!-ból lesz egy 28 előadásos blokk hamarosan. A Centiről centire című rózsavölgyis produkciót visszük Tihanyba, Kőszegre, Szarvasra, Dunaújvárosba. Sorozattal, filmmel egyelőre nem kerestek, de várom a telefonhívásokat.
hot!: Ami a centiket illeti, nagyon vékony vagy. Mennyit fogytál?
Hajdu Steve: Összesen 30 kilót, de nem viharos gyorsasággal, hanem néhány év alatt. Így is meg kellett nyugtatnom sokakat, hogy nem vagyok beteg, és nem kell aggódni miattam.
hot!: Itt a nyár, és a golfnak, a kedvenc sportodnak most van itt igazán a szezonja. Mennyit golfozol?
Hajdu Steve: Megszerettem ezt a sportot. Amióta először találkoztam vele, rajongok érte. Ott van az emlékeim között, hogy milyen komoly bajnokságok voltak hajdan Vácott, ahová Gesztesi Karcsi és jó néhány kolléga is szívesen kijárt.
Amennyi szabadidőm csak van, azt golffal töltöm.
Ilyen tárgyú videókat is nézek, hogy tökéletesítsem a technikámat. De ezen a nyáron szerencsére elég sok a munka, így nem lesz sok szabadidőm.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.