Halálhírét keltették Stephen Kingnek

King tehát kilábalt az alkoholizmusból és a narkózásból, de a kényszer, hogy félelmeit kiírja magából, nem szűnt meg, sőt. – Nem zavar, hogy horror-írónak könyveltek el, ugyanis nem tartom magamat annak – foglalta össze tömören a véleményét kritikusairól, és folytatta az írást, egészen más munkamódszerrel, mint a piás, drogos éveiben. De az az évtized, amelyet befolyásoltság alatt dolgozott végig, átformálta és örök nyomokat hagyott benne.

– Volt, hogy 130-as pulzussal, éjfélig püföltem az írógépet. Az orromból vattacsomók lógtak ki, mert folyamatosan vérzett. Sokszor eszembe jut, ha Tabby nem fenyegetőzött volna, hogy kidob, mert nem akarja végignézni a lassú öngyilkosságomat, most nem ülnék itt, nem dolgoznék normálisan – mondta King, aki manapság csak úgy, mint egy hivatalnok, reggelente pontban nyolckor elkezd dolgozni.

Munkabírása már-már határtalan, ráadásul amellett, hogy ír, imád focizni, énekelni és gitározik is – a kilencvenes évek elején néhány írókollégájával megalapította a Rock Bottom Remainders nevezetű együttest. A hobbibanda már több száz koncertet adott, leginkább feldolgozásokat adnak elő és jótékonysági esteken lépnek fel. Kingnek egyébként az AC/DC az egyik kedvenc zenekara, a Ramones nevű punkzenekart pedig egyenesen imádja.

Mindeközben pedig nap mint nap megküzd a tudattal, hogy meg fog vakulni, ugyanis gyógyíthatatlan szembetegséggel küszködik. És ha a nagyothallás, a cukorbaj meg a többi nem lenne elég, 1999 júliusában súlyos baleset érte: egy Bryan Smith nevű férfi a furgonjával elütötte. Egy helyi szenzációhajhász lap „el is temette”, azaz azt írta, hogy meghalt, de szerencsére King felgyógyult súlyos sérüléseiből.

– Tíz nap alatt ötször műtöttek meg. Több helyen eltört a lábam, a csípőm – részletezte az író, akinek miután felépült, első dolga volt, hogy megvegye a „gyilkos jár-gányt” azzal a szándékkal, hogy apró darabokra töri. A közhiedelemmel ellentétben ezt végül nem tette meg, de az autó a roncstelepen kötött ki. King pedig lábadozása idején megírta az Álomcsapdát, és egy olyan művet is, amely minden, csak nem horror.

Az Írásról című könyvében nemcsak szerető és minden őrültségét elviselő családjáról ír, hanem kezdő írópalántáknak ad tanácsot több fejezeten át. A legfontosabb mindegyik közül talán ez:

– Told az íróasztalodat a sarokba, és valahányszor leülsz írni, emlékezz rá, hogy miért nem a szoba közepén áll! Az élet nem a művészet támogatására szolgál!