Bódi Guszti és fiai őszintén vallottak kapcsolatukról: "Nincs olyan család, ahol nincsen vita"

Korábban ilyen és ehhez hasonló címek borzolták a kedélyeket: „Összevesztek a Bódi-fiúk!”, „Áll a bál a mulatós családban!” Ma már ismét békesség honol a famíliában. Elásták a csatabárdot, ma csupán nosztalgiával tekintenek a nehéz időszakra.

– A kötelék megmaradt, talán még erősebb is, mert úgy gondolom, mindannyian fejlődünk. Apu arra tanított minket, hogy mindenáron óvjuk a családi összefogást. Felnőtt egy generáció a pár év alatt, amióta én leköltöztem Gyulára. Apu megint csak jó munkát végzett, ahogy annak idején velünk, úgy most a mi gyerekeinknél. Büszke vagyok arra, amit együtt elértek, és arra is, hogy ilyen jó kapcsolatban vannak. Ösztönösen a gyerekek érdekeit nézzük mindannyian – kezdte az ifjabb Guszti.

– vette át a szót az édesapa –, nincs olyan család, ahol nincsen vita. Ahogy telnek az idők, egyre bölcsebbek leszünk, az értékek is átrendeződnek, így a kötelék is szorosabb. Mindennap kapcsolatban vagyunk, húszpercenként telefonálunk egymással, mindig ott vagyunk a másiknak.

„Soha nem laktunk még ilyen távol egymástól”

Nagy köztük a távolság, hiszen Guszti idősebb fia vidéken lakik, ráadásul mindhárman rengeteget dolgoznak, emiatt nehéz összeegyeztetni a közös programokat.

– Soha nem laktunk még ilyen távol egymástól. Mindig egymás közvetlen közelében, sétatávolságra voltunk. Amikor leköltöztem Gyulára, nagyon nehéz volt: nem gondoltam, hogy ennyire tudnak hiányozni. Komoly feladatot igényel hetente egyszer összefutni, de ma már jók az autópályák, összehozható a találkozó, hamarosan például apuék jönnek le mellénk, Dobozra – tette hozzá az ifjabb Guszti.

„Mama tizenhét éves korukig elkísérte őket az iskolába”

Az anyák napja legalább olyan fontos a család számára, mint bármelyik ünnep.

 – kezdte Margó.

– A gyerekek nem felejtenek, mert a mama mindegyiküket első osztálytól kezdve, akár tizenhét éves korukig elkísérte az iskolába az első napon. Több Bódi Margó kellene a világra, és akkor jó lenne minden – mosolygott az idősebb Guszti.