Magára maradt hét gyermekével – Üvegfalon át sem láthatta haldokló feleségét a megözvegyült Zsolt

A szentistváni családi ház elcsendesedett. Máskor hangos gyermekkacaj tölti be, most a gyász. Mint arról a Bors is beszámolt, a hetedik gyermekével várandós családanya elkapta a koronavírust, majd kórházba került. Gyorsan romlott az állapota, ezért lélegeztetőgépre kötötték. Néhány nappal később az orvosok elvégezték a császármetszést, majd az anyuka úgy halt meg, hogy magához sem ölelhette Zentét.

Az udvaron gyerekek játszanak, őket kérjük meg, szóljanak az édesapjuknak. Zsolt hamarosan meg is érkezik. Kinyitja a kaput, közben figyelmezteti egyik kisfiát:
Óvatosan biciklizz az utcán, mert autók jöhetnek

– mondja, majd felénk fordul: – Nyugodt utca, itt alig van forgalom – magyarázza.

A gyerekek láthatóan jól neveltek. A szófogadás az ő családjukban természetes.

– Kittivel, a feleségemmel igyekeztünk a megfelelő értékeket, és az Istenbe vetett hitet átadni nekik. Sikerült – állapítja meg a családfő, majd mesélni kezd a családját ért tragédiáról.

Kittinek semmilyen krónikus betegsége nem volt. Ezért nem értjük, hogy miért halt bele a koronavírusba.

– A kórházban meg sem látogathattam, hiszen a kontaktként karanténba kellett mennem. Amikor végre bemehettem a fiamért a kórházba, szerettem volna legalább üvegfalon keresztül látni a feleségemet, de nem engedték. Nyilván nem gonoszságból, hanem azért, mert ennyire komolyan kellett venniük a járványügyi előírásokat. Mérhetetlenül fájt, de elfogadtam – csuklik el Zsolt hangja, aki mostantól egyedül igyekszik mindent megadni a hét gyermekének. Nem keresik az édesanyjukat. Tudják, mi történt.

Jézus Krisztus segít

El kellett mondanom az igazságot, nem tarthattam titokban. – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagyunk, és hitünk szerint örökre összetartozunk. Ezen Kitti halála sem változtat – mondja Zsolt és hozzáteszi: hitük engedi, hogy jelenleg is tartsák a kapcsolatot a családanyával.

– Naponta imádkozunk érte és hozzá – árulja el a családfő.

Zsolt szerint fontos, hogy a fájdalma ellenére összeszedje magát. Jelenleg hitvese temetését intézi, ugyanakkor apaként is helyt kell állnia. Az autóiparban tevékenykedő munkáltatója igyekszik támogatni.

– A többi gyermeket hordozókendővel hordtuk magunkkal mindenfelé. Ezt a hagyományt tartani fogom. A többi gyermekem születésénél jelen lehettem, én vágtam át a köldökzsinórt. Most erre nem volt lehetőség – meséli a családfő.

– Terveim szerint két évig itthon maradok Zentével. Elfogadja a kórháztól kapott anyatejet, szépen fejlődik. Egyelőre az anyósom segít itthon, de ahhoz ragaszkodom, hogy a kisfiamhoz én keljek fel, ha éjszaka felsír. A nagyobbakat is ellátom, hiszen van gyakorlatom a házimunkában. Tudok főzni és mosni is – jelenti ki Zsolt.