"Elvesztettük a reményt" - Nincs menekvés a szili romházból, mégis ott élnek Erzsébeték - Fotók

Hatalmas robajt hallottak, mintha bomba robbant volna – így idézte fel korábban a súlyos beteg házaspár, Horváth Jánosné Erzsébet és Horváth János, hogyan változott meg az életük egy csapásra. A családnak fiukkal, Edével 2023. januárjában kellett menekülniük a kétszobás szili házukból, az épületből egy szál papucsban rohantak ki az épületből. A ház az előtte lévő sok eső és erős szél miatt dőlhetett össze.

Nincs remény?

Erzsébeték élettragédiája bejárta az országos sajtót. A család otthonából szinte semmi sem maradt: az egyik szoba és a fürdő is építőelemeire hullott, ám hiába kértek segítséget, még mindig a lakhatatlanná nyilvánított romház falai között kell élniük. Korábban a Ripost írta meg, hogy a tavalyi karácsonyt is a Győr-Moson-Sopron vármegyei ház hideg falai között kellett átvészelniük, mert segélykiáltásukat senki nem hallotta meg – hiába fújtak riadót a közösségi médiában…

Erzsébet és párja, súlyos betegek. Az asszony több mint 11 alkalommal volt a baleset óra kórházban, agyvérzése volt, lebénult a fél oldala. Férjének, Jánosnak pedig életmentő műtétje is volt, az epehólyagja durrant szét. A családot a Bors megkereste, hogy élnek most, de helyzetük azóta még rosszabb: bármelyik pillanatban rájuk omolhat az otthonuk.

– kezdte el mesélni Erzsébet.

„Másunk nincs”

A 64 éves asszony elmondta, a vizet kannában hordják a házba, mert ami másnak kényelem, nekik luxus. 

- Már rég kikötötték a vizet a házban, Ede hordja a község központjából. A kútvízzel mosok és fürdünk. Másunk nincs – mondja szomorúan Erzsébet.

A ház hátszó részének romjai még mindig őrzik a borzalmas este emlékét, amikor az épület omlani kezdett, ráadásul a szoba, amelyben hárman élnek, ablakán még mindig fel van ragasztva a felirat: 

Az épületből a család úgy érzi, már nem tud elmenni. A helyi önkormányzatnak a keze ugyanis megvan kötve. 

Nincs szükséglakás a településen, és másoktól sem kaptunk segítséget – mondta Erzsébet, aki attól tart, bármikor rájuk omolhat a ház. Az épületszörnyet „már csak a szent lélek tartja”, hiába rögzítették körbe vastag gerendákkal, a ház falai tovább repedeznek. 

 - zárta szavait Erzsébet.