Hangyák hordták el a kincsvadász aranyát - Exkluzív interjú az ausztrál aranyásóval

Egy csinos, törékeny irodai asszisztens miért dönt úgy, hogy aranyásó lesz az ausztrál vadonban?

A 45. születésnapom után ültem az irodában, és rájöttem, nem túl izgalmas az életem. Pezsgésre, kalandra vágytam. Ki akartam lépni a komfortzónámból. Láttam a tévében egy műsort az aranyásókról, kemény, izgalmas munkának tűnt, úgy éreztem, ezt én is ki akarom próbálni. 

A családja mit szólt, amikor közölte velük a döntését?

Nagyon meglepődtek. De édesanyám rögtön támogatott. Azt mondta: csak egyszer élsz, szóval kövesd az álmaidat. Mi a legrosszabb, ami történhet? Ha nem jön be, akkor hazajössz. Édesapám azonban kevésbé volt lelkes. Nagyon aggódott értem. Mondta, a bányászélet nem nőknek való. Veszélyes vidék, amely hemzseg a mérges kígyóktól, és nem ritka az 50 fokos hőmérséklet sem. Ráadásul ez egy férfiak által uralt terep, szóval nem volt nyugodt, amikor belevágtam. 

Végül édesanyjára hallgatott. Emlékszik még az első napjára?

Azt sosem felejtem el. Hihetetlen nehezen indult a bányászkarrierem. Az első nyolc hónapban egy sátorban éltem kígyók és óriási gyíkok között. Slaggal zuhanyoztam. Nem volt könnyű megszokni ezt az életet. De úgy voltam vele, hogy nem adhatom fel, nem futamodhatok meg. Vettem egy pár kiegészítőt, hogy otthonossá tegyem a sátramat és környékét. Végig arra gondoltam, hogy ez egy csodás lehetőség, szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, és megmutatom mindenkinek: kemény csaj vagyok. 

Az meg sem fordult a fejében, hogy feladja?

Nem. Bár be kell valljam, az első napokban honvágyam volt. De aztán belevetettem magam a munkába. Min­dennap hajnali ötkor keltem, és megkértem a bányamunkásokat, hogy tanítsanak. Megtanultam kezelni a kotró- és rakodógépeket. Ellestem, hol kell nagyjából az aranyat keresnem. A fémdetektorral is barátságot kötöttem. Ez nem egy perc alatt történt. Hosszú hónapokon keresztül napi 12-13 órát dolgoztam. Kimerítő volt, de mindenki annyit segített, hogy nem akartam cserben hagyni őket.

Mennyi időbe telt, mire rábukkant az első aranyára?

Körülbelül hat-hét hétbe telt, mire egy apró aranyrögre bukkantam. Nem olyan egyszerű, ahogy azt az emberek gondolják. Évmilliók óta a földben van. Ritka és nehéz megtalálni, ezért annyira értékes. Hónapokig keresed, aztán rábukkansz egy olyan helyre, ahol 2,5 millió forintnyi arany hever. Az csodás érzés. De ehhez időre, tapasztalatra és rengeteg tanulásra van szükség. Nekem körülbelül egy évembe telt, mire egyedül nekiálltam ásni egy olyan helyen, ahol azt gondoltam, arany van. Négy éve dolgozom bányászként, és még a mai napig tanulok, viszont már magabiztosan keresem a nemesfémet.

Mennyi aranyat bányászik egy évben?

Tavaly több mint 11 kilót sikerült a felszínre hoznom.

Édesapja a bányász férfiaktól is féltette. Nehéz volt nőként érvényesülnie? 

Nagyon. Voltak olyanok, akik át akarták venni a helyemet. Közölték, hagyjam ezt a férfiakra, menjek vissza a konyhába, és süssek tortát. Kezdetben nagyon nehéz volt, most már sokkal jobb a helyzet, hogy saját bányám van. Én vagyok a főnök, nem tűröm ezt a hangnemet. Ha valaki idejön, és így beszél velem, azt elzavarom. Azt szeretném, ha több nő választaná ezt a szakmát, ehhez pedig az kell, hogy biztonságban érezzék magukat. Éppen ezért én mindent megteszek, hogy az én kolléganőimet ne érje atrocitás, ez ellen kőkeményen fellépek. Lehet, hogy jó pár évvel ezelőtt ez megengedett volt, hogy így beszéljenek a nőkkel, azonban most már nem, főleg nem az én bányámban. Szóval ha egy férfi lenéz, és beszól, akkor elzavarom tortát süt­ni, ahogy korábban velem is tették. 

Sokan azt gondolják, olyan a háza, mint Eldorádó, mindent arany borít. Ez így van?

Bárcsak így lenne! Menő lenne egy arany lámpabúra, vagy egy vécé, de a házamban alig tartok aranyat. Egyetlen tárgyam van ebből a pompás nemesfémből, az pedig úgy néz ki, mint egy csokornyakkendő. De néha véletlenül bearanyozom a tárgyakat. Jártam már úgy, hogy a zsebemben maradt egy rög, és kimostam a ruhákkal együtt, az pedig hozzátapadt egy felsőmhöz. De a legviccesebb nem ez volt. Egyszer találtam egy hatalmas rögöt, mindenkinek ezzel dicsekedtem. Kitettem a konyhapultra, hogy megmutatom a barátaimnak. Másnap felkeltem, de az arany nem volt sehol. Nem hittem a szememnek. Égre-földre kerestem, majd a padlón láttam, hogy egy hangya egy apró darabot cipel. Elhordták reggelre a rovarok. Nem is gondoltam, hogy a hangyák is szeretik az aranyat. 

De a kérdésére visszatérve: tervezek egy márvány konyhapultot, amit arannyal szórok be. Szerintem nagyon jól nézne ki. Ám ez egy későbbi terv, még nem tartok itt. 

Az aranyásó kifejezés azt is jelenti, hogy gazdag férfiakra utazik egy nő. Ebből már volt félreértése?

Igen, de ezen mindig nagyot nevetek. Ez a szleng az angolban is megtalálható, nem csak a magyarban. Viccesnek találom, éppen ezért is használom ezt a kifejezést a közösségi oldalaimon is. Én vagyok az aranyásó lány, aki valóban aranyat ás.