Böjte Csaba: Nekem minden nap öröm

Böjte Csaba többek között arról is beszél: az, hogy megértük 2023-at, azt bizonyítja, hogy Isten szeret, akar, és bízik bennünk.

Most ünnepeltük világszerte az újévet. Magyarországtól nem messze háború dúl. Egyáltalán van okunk az ünneplésre?

Hogyne lenne!

Rakéták robbannak, emberek halnak meg…

A II. világháborúban sem volt olyan nap, hogy ne történtek volna tragédiák. Nem is olyan régen pedig Szíriában sokkal nagyobb harcok zajlottak, mint Ukrajnában. Persze nem kell az egyiket a másikkal összehasonlítani, főleg, ha tudjuk, hogy az áldott béke messze van. Assisi Szent Ferenc jelmondata így hangzik: „Uram, tégy engem a békéd eszközévé”. Nem sopánkodnunk kell a nehézségek miatt, hanem bíznunk kell Istenben, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy magunk körül rendet teremtsünk.

Honnan tudhatjuk, hogy az Úr itt van velünk?

A szentírás szerint Isten mindent szeret, ami van, mert ha nem szeretné, meg sem teremtette volna. A fizikai létünk, és az, hogy megértük 2023-at, azt bizonyítja, hogy Isten szeret, akar, és bízik bennünk. Ha karácsony éjszakáján Isten nem bízott volna bennünk, nem jött volna közénk. Sőt! Egyedül, védtelenül, kisgyermekként. Isten hisz az emberiségben, hiszi, hogy meg tudjuk tanulni a szeretet parancsát, és fel tudunk nőni ahhoz, hogy békében, jó testvérekként éljünk.

Mégis mit ünnepeljünk?

Az új év egy nagy ajándék, egy új lehetőség. A gyerekeket arra biztattam, hogy ne az anyagi javakat nézzék, hanem az élet mellett döntsenek. 30 évvel ezelőtt fogadtam be az első gyerekeket, és örömmel mondhatom, hogy már körülbelül ezer unokám van. Nagyon boldog nagytata vagyok. 

Mindenkinek azt ajánlom, hogy merjen az élet mellett dönteni, merje azt gondozni és szolgálni. Biztos, hogy sok baj van, de minden egyéb csak csomagolópapír a halálunk után. Sem az autónk, sem a házunk, sem a diplománk nem fog velünk szembejönni. Az igazán fontos a feleségünk, a férjünk, a gyerekeink, a barátaink.

Beszélgettem egy kárpátaljai menekült családdal. Elmesélték, hogy a családapa nagybátyja bujkált a katonai szolgálat elől. Amikor az ukrán katonák megtalálták, halálra verték. Mit tud üzenni az elhunyt szeretteinek?

Bunkóság, butaság volt a katonák részéről, és ezzel egyáltalán nem használtak Ukrajnának. Azt gondolom, hogy a sötétséggel nem kell harcolnunk. Fényt kell gyújtanunk. Jézus nagypéntekre húsvét hajnalában válaszolt szeretettel. 

Az ön édesapját a román kommunisták bebörtönözték, a rácsok mögött pedig kínozták és verték. Ugyan élve szabadult, de a bent átélt szenvedések következtében nem sokkal később meghalt. Semmilyen gyűlöletet nem érez a tettesek iránt?

A gyűlölet teher, amit húzni kell. Sokkal jobb lerakni. Tudom, hogy akik az apámat agyonverték, nem jártak jól. Tudom, hogy a rendszer váltotta ki a tettüket. Ők is a gyűlölet áldozatai voltak, és biztos vagyok benne, hogy megbánták. Nemrég beszélgettem egy felvidéki emberrel, aki a 60-as években útszéli kereszteket tört össze. Mára megbánta és több, mint száz Krisztus-alakot készített bádoglemezből, majd kifestette azokat. Nekem is adott belőle kettőt, az egyiket ki is állítottam a kolostor előtt. Ez az ember régen rossz volt, de megváltozott.