Mindenki ezekről a félmeztelen táncosokról beszél – nézd meg, miért!

Különleges vállalkozásba fogtak a Közép-Európa Táncszínház művészei, ugyanis az egész világegyetemet egyben tartó hangokat, zajokat jelenítik meg az Audibles (Hallhatók) című előadásban. A táncosok Mádi László rendezésben mutatják meg nekünk, milyen 2022-ben a világ, milyen zajok vesznek körül minket és egyáltalán, összekapcsolnak-e minket ezek a hullámok illetve mit jelent a világmindenség számára a hang?

– Nagyon szeretek a világ olyan kérdéseivel foglalkozni, amik arcon vágnak minket, mégis sokszor elmegyünk mellettük. Próbálok ilyenkor rájönni, miért bizonyos témák foglalkoztatnak és ahelyett, hogy inkább elrugaszkodnék a világtól. Aztán rájövök, hogy tulajdonképpen minden előadásom egyfajta elrugaszkodás és reménykeltés az emberekben és önmagunkban. A munkásságom ezen az alapon nyugszik: van egy világ, amiről vagy tudatosan tudomást veszünk, vagy nem, de egy biztos, létezik – kezdte Mádi, aki korábban a Térfalók című kortárs előadásában foglalkozott hasonló kérdésekkel.

– Faramuci módon főleg a járvány óta átalakult a személyes tér és a szociális távolság fogalma. Egy tömött négyes-hatoson vagy akár csak egy forgalmasabb utcán felfaljuk azt a környeztet, amiben biztonságosan vagyunk, amiben azt érezzük, terünk van. Mostanra a hangnak még fontosabb szerepe lett még inkább számunkra, hiszen kontaktust szeretnénk teremteni, kapcsolódni. Ha figyelünk ezekre a hangokra, akkor mindenképpen érzékeljük, mit akar mondani a másik. Az önmagunk meghallása egy reflexió arról, mit mond nekünk a világ. Az előadás lényege, hogy az emberek közötti kapcsolatot vizsgálja az azt körülvevő hangok tükrében. Ebben a kapcsolatban a rezgés, a világ mozgatója. Sőt, tovább megyek! Dr. Peter Guy Manners brit professzor elmélete szerint mindennek az alapja a hang volt; “Minden, ami létezik, egyedül és teljes egészében a hangnak köszönheti létezését. A hang tart mindent össze. A hang az alap, az alak és a forma. Az elején volt a szó, és a szó volt az isten. Azt mondják, hogy így kezdődött a világ, és így öltött alakot a teremtés. Manapság ezt úgy mondanánk bele a tér hatalmas ürességébe: jött egy hang, és az anyag alakot öltött – mesélte Mádi László, aki a progresszív, stílusos és kortárs koreográfia mellett saját maga készítette az előadás zenéjét is.

– Nem csak egy stílusra próbálok törekedni a zeneszerzésnél, nyilvánvalóan az újvonalas trendeket is követem, de ezeket olyan kontextusban igyekszem tálalni, hogy az a klasszikus színházi közegben is megállják a helyüket. Immár körülbelül harminc előadás zenéjét jegyzem, így mondhatni van már némi rutinom a tánc színpadi hangzásának megsegítésében. A munkám során rengeteget segítenek nekem a Közép-Európa Táncszínház ifjú művészei, akikkel a próbafolyamat sokkal inkább egy műhely munkára emlékeztet, lefektetem az alapokat, majd mindenki hozzáteszi a maga gondolatait, mozdulatait a jelenethez – tette hozzá.