Nincs olyan tárgy, amit ne lehetne vasból elkészíteni! – állítja Kulcsár Bence. A fiatal kovács Budapest belvárosában űzi az ősi mesterséget.
A főváros közepén, a Palotanegyedben, hostelek és éttermek között rejtőzik Kulcsár Bence kovácsműhelye. A turisták nagyot néznek, amikor betérnek a pincehelyiségbe a vasszékek és gyertyatartók közé.
– Legtöbbször azt hiszik, hogy itt valami misztikus dolog folyik, vagy egy középkori étterembe csöppentek – nevet Bence.
A művészcsaládból származó fiatalember eredetileg grafikusnak készült, véletlenül alakult úgy, hogy kovácsmester lett belőle.
– Amikor elindultam a felvételire, észrevettem, hogy otthon hagytam az egyik rajzmappámat, így aztán nem volt elegendő rajzom a követelményekhez. Az egyik tanár azonban lehívott a kovácsműhelybe. Azonnal megcsapott a hely hangulata. Akkor már tudtam, mit kell választanom – emlékszik a kezdetekre.
Bár a fiatalok közül kevesen választják ezt a szakmát, Bence rendkívüli lelkesedéssel űzi az évezredes mesterséget. 2013-ban nyitotta meg műhelyét a Nemzeti Múzeum mellett. Legfőbb megrendelői a belvárosi társasházak, főként a körfolyosók korlátjait vagy a kapukat kell javítani. De sok magánszemély is vásárol itt: volt, aki tacskó alakú sárlehúzót álmodott magának, de volt olyan is, hogy egy könyvelő megkérte a tulajdonosokat, hadd kovácsoljon gyűrűt leendő feleségének. Sőt előfordult az is, hogy egy hastáncosnak kovácsoltvas melltartót és fejdíszt készítettek a műhelyben.
– Egy jó kovácsnak elég egy fogó és egy kalapács, azzal már minden további szerszámot meg tud magának csinálni – teszi hozzá Bence, és nekilát a következő munkájának. Betűket kalapál, amit a londoni kiállításon is bemutatnak majd.
