Csaknem sírba vitte az olimpiai bajnok Növényi Norbit a koronavírus: Minden köhögésnél azt éreztem, ez lesz az utolsó

Most hogy érzi magát Norbi, miután birkózóberkekből azt hallottuk, hogy bizony kongtak a vészharangok?

Eddig nem akartam jelezni a betegségemet, mert olyan ramaty állapotban voltam, de már tudok róla beszélni. Március 10-én lettem rosszul, éppen 180 kilós súlyzóval gyakoroltam, amikor hirtelen elszállt minden erőm.

Mi volt az első reakciója?

Kriszti, a párom szerzett egy gyorstesztet, ami az ő esetében negatív, nálam pozitív eredményt hozott. Felhívtuk a háziorvost, aki elküldött a Ferihegy Terminál 1-re PCR-tesztet csináltatni, ami két negatívot jelzett. Fellélegeztem, de rögvest tovább küldtek egy újabb vizsgálatra a helyszíntől száz méterre. Azt a vizsgálati eredményt már nem kellett megvárni. Két nap múlva a háziorvosnak elküldték a leletet, akkor már nem volt mese: koronavírus. Krisztimnek elment az ízlelése, a szaglása, száraz köhögés kínozta, és fájtak az izmai. Szerencsére négy nap múltán nem voltak tünetei. Jómagam viszont 39-40 fokos lázzal ágynak dőltem, izzadtam, legyengültem, az ujjaim mozgatása is erőfeszítésbe került.

Kik látták el önt gyógyszerrel, élelemmel?

Nem engedtem szinte senkit közel magamhoz, a lányom hozott egy orvos által összeállított gyógynövénycsomagot, ami mellé szedtem 8000 mg D- és C- vitamint, BetaGlukánt, CBD-olajat, Brandenburg Angiót és Favipiravirt, amiket a háziorvos írt fel. Élelemről a kisfiam gondoskodott. Hat nap után a láz váratlanul elmúlt, helyette köhögni kezdtem. Embertelen érzés, csak apró levegőt voltam képes venni, nem tudtam a tüdőmet teleszívni és hihetetlenül fullasztó köhögő-rohamok törtek rám, ami rengetek váladékot hozott ki az orromból, és köhögtem fel a tüdőmből. Úgy éreztem, a fejem szétrobban minden egyes köhögési rohamnál.

Mintha szöget vertek volna a halántékomba, a szememet valami ki akarta tolni a fejemből. A tüdőm a hasammal együtt csaknem felrobbant. Mindenem fájt, úgy éreztem, minden köhögésnél, az lesz számomra az utolsó!Cseppnyi túlzás sincs abban, de valóban az életemért küzdöttem, és ha nem sportolok hosszú évtizedeken keresztül, a szervezetem nem ennyire ellenálló, most nem mesélhetnék…

Valódi csoda, hogy ebből a slamasztikából lassan kiverekedte magát!

Öt nap után a tünetek enyhültek, és elmondhatom: jól vagyok. Féltem, hogy elvesztem a szeretteimet, hogy nem mondtam nekik eleget, mennyire szeretem őket, mennyire fontosak nekem! Most, hogy túl vagyok a betegségen, eszembe jutott egy film, amiben Will Smith megfogalmazta: amikor félünk, az csak a jövőbe tekintő gondolatunk. És amitől félünk, mindössze fantáziálás, ami nem történt meg az adott pillanatban. A veszély valós, és nem összekeverendő a félelemmel, ami csak rajtunk múlik! Bevallom, nagyon féltem! Vigyázzatok magatokra, vigyázzatok egymásra, mert ez a vírus nem játék!