Nagy Feró: Fájdalmas a fiam döntése, de fel voltam rá készülve

Egy szülő számára nincs felemelőbb pillanat, mint amikor látja, hogy a gyermeke már nemcsak próbálgatja a szárnyait, hanem már fel is fekszik a szél hátára és önállóan repül. Ez az érzés azonban fájdalommal is keveredik, hiszen ez egyúttal azt is jelenti, hogy a „fióka” kész elhagyni a fészek melegét, és önálló utakra lép. Nagy Feró nevetve kezdett el beszélni, amikor meghallotta a Bors kérdését a tagcserékkel kapcsolatban, de egy ponton elkomorult, hiszen mégis csak a fia az egyik, aki többé már nem a Beatrice tagja.

„Vártam már, hogy megtörténjen”

– Két ember kiszállt, mert más terveik vannak. Ennyi az egész… – igyekezett félmondatokkal elütni az egyébként nem is olyan kis esemény élét Feró. Végül azonban kimondta, hogy mélyen érintette Kékői  Zalán és főként a fia, Hunor távozása.

– Félreértés ne essék, nem azért, mert vágytam erre, hanem mert ez egy teljesen természetes folyamat része. 

– Ennek most jött el az ideje és én boldogan fogom nézni, ahogy a fiókám szárnyal. Mindig mondtam neki, hogy nem szeretnék rátelepedni és biztosítottam róla, hogy nem veszem majd a szívemre, ha tovább lép – mondta lapunknak az élő legenda, aki boldogan emlékszik vissza arra a tizenhárom – bár inkább huszonpár évre –, amit a fiával tölthetett el az ország, sőt a világ színpadjain.

„Természetes volt, hogy ő ül a dobok mögé”

– Amikor aztán az elődje kiszállt, természetes volt, hogy ő ül a dobok mögé. Először egy svájci turnén mutatkozott be, mint állandó tagunk – idézte fel emlékeit Nagy Feró, aki végül nem bírta ki és egy tréfával zárta a beszélgetést.

– Nagyon praktikus volt, hogy Hunor volt a zenekar dobosa, hiszen csak pár házzal lakik a szülői háztól és a próbateremtől. Így sosem késett! – nevetett a rocker.