Megszólaltak a gyerekek: Nem volt könnyű Fenyő Miklós gyerekének lenni

Azt tartja a mondás, hogy családot, szülőket nem lehet választani, abba beleszületik az ember. A rock ’n’ roll hazai meghonosítójának, Fenyő Miklósnak gyermekei azonban büszkék arra, hogy ki az édesapjuk.

– Kicsiként nem volt könnyű Fenyő Miklós gyerekének lenni. Vannak olyan típusú fiatalok, akik ebben lubickolnak, élvezik. Valamilyen szinten velem is így volt, de azt akartam, hogy olyan legyek, mint a többiek. De ettől függetlenül büszkék voltunk arra, hogy ki az édesapánk – kezdte Fenyő Dáci a hot! magazinnak.

Fenyő Miklós családja kéthetente jön össze

A zenész annak idején és most is a legfoglalkoztatottabb előadók közé sorolható, de a nagy hajtás ellenére mindig szakított időt a családjára.
– Apu minden fontos pillanatunknál jelen volt. 

 Napokon át tudtunk beszélgetni, humorizálni és tanácsot adni egymásnak, ez pedig a mai napig megmaradt. Mindennap beszélünk telefonon, és általában kéthetente összejön az egész család, emellett az ünnepeket is mindig együtt töltjük – mesélte Dió (Fenyő Diána – a szerk.).

„Arra tanítottak, hogy az iskolán túl is lesz élet”

Mindenki hoz olyat otthonról, ami alapján kialakítja a saját értékrendjét, amilyenné nevelni szeretné a gyermekét.
– A szüleink értékrendje végigkíséri az életünket, de egyáltalán nem voltak szigorúak. Fontos volt számukra, hogy az iskolában jól teljesítsünk. Arra tanítottak, hogy az iskolán túl is lesz élet. Udvariasságra, becsületességre neveltek. Számukra mindig fontos volt, hogy tanuljunk, és azt tegyük, amit szeretnénk, és ne az határozza meg a sorsunkat, hogy édesapánk mire vitte a saját szakmájában – mesélte Dáci. – Apu és anyu remek szülők voltak – vette át a szót Dió. –  Édesanyánk már sajnos nincs velünk, de az utolsó napjáig szoros volt a kapcsolatunk. Emiatt viseltük nagyon nehezen, amikor eltávozott. Talán az ember sosem dolgozza fel százszázalékosan ezt, maximum megtanul együtt élni a szomorú ténnyel.

„Minden porcikámban éreztem, hogy szeretnék anya lenni”

Bár sokfelé sodorta az élet a Fenyő gyerekeket, hiszen amíg Dió informatikusként és bölcsészként végzett, és IT-rendszerszervezőként dolgozik, addig Dáci a zenei pálya több területén is tevékenykedik.
– A harmincéves kort elérve minden porcikámban éreztem, hogy szeretnék anya lenni, főleg miután Attival, a férjemmel találkoztam. Imádok anya lenni, és imádjuk a kisfiunkat, Balit – áradozott Dió, majd Dáci mesélt a számára még elég frissnek mondható szülői feladatról.
– Negyvenévesen sem tettem le arról az álmomról, hogy családom és gyermekem legyen. 

„Nem azt a műfajt szeretjük, amit apu”

Egy híres, sikeres zenész édesapa mellett adott a kérdés, hogy mennyire volt jelen a muzsika a hétköznapjaikban.
– Otthon mindig is központi kérdés volt a zene. Ugyan nem azt a műfajt szeretjük, amit apu, inkább olyanokat, amelyek a rock ’n’ rollból gyökereznek. Az én családom nagy countryzene-rajongó, a bátyám pedig inkább a zúzósabb, rock vonalat kedveli. Tanultunk zongorázni, főleg Dáci, én pedig úgy csináltam, mint aki tanult. Szívesen énekelgettem, de nem terveztem vele, és a tesóm sem erre tette fel az életét. A férjem, Attila zenész, Dáci felesége pedig zongoratanárnő, és őt úgy ismertük meg, hogy a fiunkat, Balit ő tanította zongorázni – mesélte Dió.