Tetőtéri ablakból zuhant a mélybe Zoltán: „Szeretném még egyszer újra érezni”

Hét éve változott meg Zoltán élete. Németországban dolgozott szobafestőként, majd egy alkalommal hazalátogatott Pécsre. A barátai házibulit tartottak és kiesett egy tetőtéri ablakból. A hatalmas zuhanásban megsérült a gerince és kerekesszékbe kényszerült. Nem tud járni, és pelenkát kell használnia.

- mesél az álmairól a pécsi fiatalember, aki hét éve küzd az álmaiért. Jelenleg az utcán él és csak az éjszakát tölti hajléktalanszállón.
A balesete utána barátai és a családja is hátat fordítottak neki. A rokkantsági járadéka összesen 60 ezer forint és azt kell beosztania egész hónapra. A gyógyszerei és a pelenka, amit használnia kell már többe kerül, mint a jövedelme. De nem adja fel. Minden nap kigurul kerekesszékével Pécs utcáira, és bízik a csodában. Bízik benne, hogy munkát talál és végre véget érnek a megpróbáltatásai és lesz egy kis nyugalom az életében. Sok fedél nélküli emberrel ellentétben nem pénzt kéreget. Számára a legnagyobb segítség az étel és a ruha. Ugyanis az utolsó helyén ahol meghúzta magát elvették mindenét. Eddig sem volt nagy vagyona, de így semmije sem marad, csak az a néhány holmi amit viselt.
Néhány hete a hideg időjárás próbára tette a szervezetét is. Tüdőgyulladást kapott, és legyengült. Ezért döntötte el, hogy segítséget kér a közösségi médiában.

- panaszkodik az elkeseredett fiatalember, akinek a legnagyobb álma, hogy dolgozhasson ismét. De mivel kerekesszékbe kényszerült, így nem tud bármilyen munkát elvállalni. Míg egészséges volt, addig szobafestőként dolgozott, de sajnos most más munka jöhet csak számításba. A szoba bérlést is nehezíti, hogy csak olyan jöhet számításba, amit meg tud közelíteni kerekesszékkel.

- mondja bizakodóan Zoltán, aki nem adja fel. Küzdeni fog az álmaiért, és bízik egy szebb életben.