"Eljutottam a „fúj”-tól az „éljen”-ig" – az ország roma pékje süthette az ünnepi kenyeret

Nagy megtiszteltetés érte Galamb Alexet, az ország kedvenc roma pékjét. Őt kérték fel ugyanis, hogy a nemzeti ünnep alkalmából süsse meg a vármegye kenyerét. Az ünnepséget már pénteken meg is tartották, a nyomorból feltört családapa pedig boldogan nézhette végig, amint a keze munkáját dicsérő falatok eltűnnek az összesereglettek szájában.

Alexről már többször olvashattak a Bors felületein. Akkor mutattuk be a nyilvánosságnak, amikor még a világjárvány idején úgy döntött, hogy a falujában, Hernádnémetiben élő, szegény gyerekek számára sütőszakkort szervez a saját otthonában. A programon egyre többen és lelkesebben vettek részt, ezért az általa megálmodott Sütni jó mozgalmat alapítvánnyá alakította. Több sikeres vállalkozó is a terv mellé állt, így már az ország különböző pontjairól kap támogatást. Van, aki pénzzel segíti, mások munkával. Így sikerült néhány hete felújítania, és a kor minden elvárásának megfelelővé tennie a tanműhelyét is, de persze rendszeresen kap adománylisztet és egyéb alapanyagokat, hogy tudjon miből kakaós csigát, brióst vagy akár pizzát készíteni a gyerekekkel, amiket aztán a családjuknak haza is vihetnek.

Alex a napokban tudta meg, hogy a megye több száz pékségéből éppen őt választották ki a feladatra, hogy megsüsse a vármegye kenyerét. A megtisztelő felkérés nem véletlen: idén neki ítélték a vármegye Példakép-díját.

 – mosolygott Galamb Alex.

A tésztát már előző nap begyúrta, pénteken pedig hajnalban kelt, hogy meg is süthesse, majd átköthesse a nemzeti színű szalaggal. A vármegyeháza előtt tartott ünnepségen a hazai keresztény egyházak papjai és lelkészei a kenyeret megáldották, majd a vármegyei közgyűlés elnöke jelképesen levágott belőle két szeletet. A péksüteményt végül maga Alex vágta apró darabokra, hogy szétoszthassák a jelenlevők között.

 – mondta a Borsnak Alex. Vagyis a cigány származású Galamb Alex számára különös élmény volt, hogy a magyarok megették a kenyerét. Mintha ez nem lenne természetes.

– Hogy ez megtörtént, azt mutatja, hogy befogadott a társadalom – magyarázta Alex, aki gyerekkorában még nem gondolta volna, hogy egyszer fontos rendezvényeken megtapsolja a tömeg.

– Eljutottam a „fúj”-tól az „éljen”-ig. Persze, meg kell mondanom őszintén, hogy sajnos a fúj is jogos volt, hiszen valóban büdös voltam, ezt kár letagadni és szépíteni. Rendesen tisztálkodni a miskolci gyermekvárosban tanultam meg, és sokat kellett tennem azért, hogy az iskolában már ne bukdácsoljak, hanem a szakmunkásképző legjobb tanulója legyek. Hozzáteszem, ha eljön mellettem egy mosdatlan hajléktalan, adok háromszáz forintot. Korlátozottak a lehetőségeim, de soha nem szeretnék elfordulni az elesettektől – érvelt a fiatalember, aki már leérettségizett, és ősszel megkezdi egyetemi tanulmányait a tanítóképző szakon.

A rendezvényről csupán egy igazán fontos ember hiányzott, persze igazoltan.

– A feleségem mindenórás a második közös gyermekünkkel. Én mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon otthon, az ünnepség után pedig sietek haza. Az ő első gyermekével együtt hamarosan három gyerekről kell gondoskodnom – fejezte be a leendő egyetemista.