II. János Pál pápa kedvence volt Derrick

Jó napot, a nevem Derrick. Gyilkossági ügyben nyomozok – 281 epizódot forgattak a kultikus sorozatból, Horst Tappert pedig legalább ennyiszer mondta ki az idézett mondatot, amely rövid és lényegre törő. Tappert pontosan ilyen volt a való életben is.

A színész 1923. május 26-án született a németországi Elberfeldben, és amint elvégezte a középiskolát, besorozták katonának. A II. világháborúban Norvégiában szolgált, később amerikai hadifogságba esett, majd amikor szabadult, egyenes út vitte a stendali színházba, ahol nem is színészként, hanem könyvelőként kezdett dolgozni.

A teátrum igazgatója, Kurt Mühlhardt viszont meglátta benne a tehetséget, és színpadra állította. Stendal után Tappert Münchenbe, Bonnba, Göttingenbe, majd a svájci Zürichbe szerződött, az ötvenes évek végén pedig belekóstolt a mozi világába. – Imádtam a komikus szerepeket, sok családi vígjátékban játszottam –emlékezett vissza. Tappert a hatvanas években már feltűnt néhány tévéfilmben, és 1974-ben öltötte magára elôször Stefan Derrick ballonkabátját –amit 24 éven keresztül aligha vetett le.

– Derrick szerepe idővel már szinte fojtogatott – mondta a befejező rész felvétele után. – Sokat köszönhetek neki, de nem fog hiányozni. Több mint huszonnégy évet áldoztam rá, szinte semmi egyebet nem csináltam.

A sorozat II. János Pál pápa személyes kedvence volt, a németektől 108 ország vette át, Kínában pedig most is hatalmas népszerűségnek örvend – egyik visszatérő mondata, a „Harry, hozd a kocsimat” például beépült a kínai köznyelvbe.

Tappert egyébként azért hagyta ott 1998-ban a Derricket, mert szeretett volna több időt tölteni harmadik feleségével, Ursulával. A színész 1957-ben vette el az asszonyt, közös gyerekük nem született, de Tappert előző házasságaiból született gyermekei igazi pótanyaként tekintettek rá.

A színész egy tévéfilmben szerepelt utoljára, a Szív korona nélkül 2003-ban, pont a nyolcvanadik születésnapján került adásba. Tappert ezután visszavonult, később még egy keserű hangvételű interjút adott. – Minden régi barátom és kollégám eltávozott már, talán én következem – mondta. – Elkészítettem a végrendeletemet.

Utolsó éveiben Tappert súlyos cukorbetegségben szenvedett, naponta többször injekciózták. 2008. december 13-án, hosszas szenvedés után hunyt el egy müncheni klinikán.