Szigorúan titkos volt eddig: Edőcs Pista, a menő bunyós vigyázott Magyarországon Fülöpre

Kevesen közelíthették meg a királyi ház néhai tagját, ám a szerencsések közé tartozott Dávid Sándor. A népszerű új­ságíró, televíziós kommentátor a hetvenes évek elejétől több fogathajtó világversenyéről tudósított.

– 1971-ben Pesten találkoztam a herceggel először. Akkor dr. Fehér Dezső, a lovas-válogatott csapatorvosa felvitt magával arra a szigo­rúan őrzött tribünrészre, ahol a Nem­zetközi Lo­vas Szövetség elnökeként nézte a küzdelmeket. Rövid válaszokat adott, közben megjegyezte: so­sem en­gedtek közelébe újság­írókat – emlékezik Dávid.

Edőcs tett volna rendet

A hercegre ügyelők között akadt magyar testőr is: az Új­pesti Dózsa egykori bokszolója, Edőcs Pista talpig feketébe öltözve készen állt arra, hogy öklével tegyen rendet, ha szükséges. Fülöp kedvelte a magyar lovas-versenyzőket, egy alkalommal eldöntötte, hogy a fogathajtók 30 km-es akadályhajtására a saját lovával kíséri el az angol királyi négyest.

Egy másik alkalommal az ügyességi pályán ő maga ült bakon. Szűken vett egy parasztkunyhó körüli részt, kocsija felborult, ő maga rádőlt a mellette versenybíróként a bakon helyet foglaló Abonyi Imrére. Szerencsére megúszták sérülés nélkül.

Tudtam, hogy tilos fotózni őt, de elkértem néhai kollégám, Geleta Pál masináját, és suttyomban felvételeket készítettem róla.

Azt Dávid úr is utóbb tudta meg, hogy egy alkalommal Abonyi Imre fogathajtó Kecskeméttől nem messze található csárdájába titokban befutott II. Erzsébet királyné, aki jókat lakmározott néhai férjével. Ugyancsak remek étekkel várták Fülöpöt Szilvásváradon. Az ottani Villa Negra-fogadóban szállt meg, de vagy két kilométerrel lejjebb egy falusias banketten köszöntötték.

Nem adott autogramot

– Legalább ötszáz vendég kapott meghívót egy hatalmas sátorba, ahol 19 bográcsban készült a marha-, disznó- és juhpörkölt, mellé két óriási hordóból csapolták a jóféle magyar vörös- és fehér bort. Ekkor gondoltam arra, hogy a közelünkben falatozó, beszélgető szigetországi vendégtől a velem lévő Zsófi lányomnak megszerzem az aláírását. Ez csak terv maradt. Fehér Dezső doktor barátom sem tudta kijárni, Fülöp ugyanis közölte velünk, hogy az autogramosztás az angol királyi udvarban nem szokás.

Fülöp jól nevelt ember volt, ter­mészetesen a maga különcségeivel. Amikor egy bizonyos he­lyen várták a testőrei, éppen az ellenkező irányból jelent meg Abonyi barátjával, akivel bor­jú­pör­költöt ebédelt – szürke öltö­nyé­hez különleges rózsaszínű in­get viselt. Mindig a humoránál volt. A military szakágban Eb-aranyérmes leánya, Anna egy Szovjetunióban rendezett viada­lon súlyosan bukott, mire a papája megjegyezte: „Végre megtanulhatnál lovagolni, akkor nem esne bajod”.