Az ünnepelt magyar szakács rakott krumplit kínál a bisztrójában

Hogyan ünnepelt a csapat a díjátadó után?

A díjátadóról egyenesen a gálavacsorára mentünk, amelyen az összes csapat, a szervezők, a zsűri, az egykori győztesek és még sokan mások is részt vettek. Ezután találkoztunk a magyar szurkolókkal és új­ság­írókkal egy lyoni bárban.

Mi a következő kihívás, megmérettetés?

Február végén nyílik az új bisztrónk Budapesten, úgyhogy mostantól erre koncentrálunk. A bisztrónkban megszabadulunk a kötöttségektől, és úgymond szabad magyar konyhát viszünk majd. Lesznek emblematikus fogásaink, például a gulyásleves vagy a rakott krumpli, az étlap többi része pedig folyamatosan változik majd, attól függően, milyen kiváló alapanyagokhoz tudunk hozzájutni.

Igaz, hogy a versenyen főzés közben végig macskanyelvet evett?

Nem végig, de valóban volt nálunk. Vizet viszont gyakorlatilag folyamatosan ittunk.

A csirkét, mint alapanyagot minden háziasszony ismeri. Miben más a bresse-i csirke? Nehezebb vele dolgozni? Más az íze?

Mivel szabad tartású állatról beszélünk, sokkal szívósabb, izmosabb a húsa, és sokkal finomabb is. Ezt a csirkét Franciaország Bresse tartományában tenyésztik, sosincs ketrecben, és a vágás előtti időszakban tejjel itatják. Rendkívüli minőségű hús.

Szulló Szabina, akivel az életben is egy párt alkot, a csapat tagja volt, rég­óta együtt dolgoznak. Neki mi volt a feladata? Hogyan tudnak együtt dolgozni?

Nagyon jól kiegészítjük egymást, ami egyikünknek a gyengéje, az a másiknak az erőssége. A felkészülés során elsősorban azzal segített, hogy gondoskodott róla, mindig minden alapanyagunk meglegyen, nekem csak a hűtőt kelljen kinyitnom, ha szükségem van valamire. De segített a Bocuse d’Or Akadémia ta­nácsadójával, Rasmus Kofoeddel is tartani a kapcsolatot. Az új étterembe is közösen vágunk bele.