Golenya Ágnes néhány éve maga sem gondolta volna, hogy új irányt vesz az élete. Marketingesként és közgazdászként dolgozott, felépült halálos betegségéből, 2006-ban azonban munkája és magánélete miatt is válságba került. Ekkor határozta el, hogy ír egy regényt.
– Arról akartam írni, az ember hogyan tapasztalja meg Istent. A barátnőm mutatott egy cikket az Andok alatt húzódó hihetetlen labirintusrendszerről, amelyet egy magyar aranybánya- tulajdonos, Móricz János fedezett fel. Megálmodtam, milyen lehet ez a világ – meséli az írónő.
Könyve, az Aranyasszony útja még kéziratban hevert, amikor levelezni kezdett az interneten egy perui dokumentumfilmessel, akiről kiderült, hogy tud a barlangról, és felajánlotta, elviszi őt oda. Mint egy mesebeli fordulat, úgy adódott számára egy lehetőség az utazásra jelentős kedvezménnyel.
– Ott álltam a labirintus egyik észak-perui bejáratánál, és azt hittem, álmodom! Ahhoz, hogy beléphessünk az alagútrendszerbe és a termekbe, több száz métert kellett leereszkedni. Lenyűgöző és sokkoló volt a látvány. A gótikus folyosók és kisebb- nagyobb termek mellett egy emberkéz által épített fürdőszoba maradványait is láttuk, ami azért furcsa, mivel a peruiak a barlangról úgy tudják, az utolsó jégkorszak előtt, ie. 13-7. évezredben vájták ki – meséli Ágnes. Ezután évekig járta dokumentumfilmesekkel a perui falvakat, sok időt töltött a helyiekkel, gyakran ott is élt köztük.
– A barátnőim nem értették, hogyan tudom elviselni a kinti körülményeket. Közös zuhanyzó, vécé, hideg víz, fűtetlen szoba várt az andoki falucskában, Ninabambában, és onnan kellett nekivágnom a több kilométeres távoknak, hogy felkutassam a környéket. Egy csoda volt – meséli Ágnes. – Az egyik legmegdöbbentőbb élményem volt, amikor egy amazonasi sámánnal találkoztam. Megkérdeztem tőle, ismeri-e azt a magyar szót, hogy kincs? Értette: azt felelte spanyolul, hogy valami, ami nagyon értékes.
Ágnes Peruban kapta a Purisaca nevet a helyiektől. Azóta megírta a Perui papnő trilógiát, és elkészült az Aranykapu című könyve is, emellett folyamatosan előadásokat tart.
– Móricz János felfedezése az egész őstörténetet átírja, amit kötelességünk kutatni. Amikor 91-ben meghalt, azt mondta, lesz, aki a nyomdokaiba lép. Én megtettem, és remélem, egyre többen leszünk.
Április 14-én Körmenden nemzetközi konferenciát tartanak a páratlan felfedezésekről. Ezt Móricz János 1991-ben szerette volna megtartani, de időközben elhunyt. Ágnes valóra váltja a végakaratát, és elérte, hogy a felfedező ügyvédje is eljöjjön Ecuadorból.
Vitatják a magyar kutató felfedezését
A hatalmas mesterséges labirintusrendszer Kolumbia, Ecuador, Peru, Argentína, Chile és Brazília alatt húzódik az Andokban. Móricz János magyar származású kutatót az Andok hegyei között élő törzsek befogadták. A Suarok mutatták meg neki a Tayos barlangot, amelynek értékeit generációkon át őrizték. Móricz szerint az őslakók ide hordták össze a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Csak a beavatottak, a „Naposok” léphettek be. A kamrákban Móricz valóságos múzeumra bukkant. Azt, ahol az aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat találta, elnevezte Táltosok barlangjának. A kamrákban találtak több ezer arany- és rézlapot, melyekre furcsa jeleket véstek. A kincs ma az államé, nagy része múzeumba került, egy része a barlangban maradt, ahová ma is csak engedéllyel lehet belépni. Móricz János 1991-ben rejtélyes körülmények között halt meg, a barlangban talált kincsekkel kapcsolatos értelmezéseit sokan vitatják.
G. J.
