A népbetegség, ami többeket érint, mint gondolnánk, mutatjuk mennyiféle szorongás létezik

Manapság szinte már túl sok olyan dolog történt, ami miatt még az is érezhetett idegen feszültséget, akire ez egyébként egyáltalán nem jellemző. A koronavírus járvány, az ukrajnai háború, vagy éppen a gazdasági problémáktól való félelmek miatt mind több ember találkozhatott az elmúlt hónapokban egy olyan idegen érzéssel, ami eddig még nem történt meg vele. Ám a szorongás lehet egészen enyhe, és a túlélés záloga, ahogyan kóros, kezelendő is.

A szorongásnak négy típusa van, ezek a depresszió négy kategóriájának mintáját követve: szituációs, biológiai, pszichológiai és egzisztenciális szorongás – írta a psychologytoday.com.

1. típus: Szituációs szorongás

Nyugtalanító és bizonytalan időszakkal telt az elmúlt két év, és ha a Covid csillapodásával megnyugodhattunk volna, jött a következő csapás, a szomszédban dúló háború. Mindezek miatt szinte természetes az érzés, hogy nem vagyunk nyugodtak, sőt, türelmetlenebbek lehetünk, nehezebben koncentrálhatunk a munkánkra és kilátástalanabbnak érezhetjük a jövőt. Mindez azonban teljesen normális, az evolúcióbiológusok szerint ugyanis a szorongásnak vannak pozitív előnyei, hiszen az életveszélyes helyzetekben a túlélést segítheti.

2. típus: Biológiai szorongás

Gyakran elhangzik a szádból, hogy „mindig is ideges voltam”? Esetleg piszkálod a hajad, vagy rágod a körmöd? Néha úgy érzed, magas a vérnyomásod? Akkor bizonyára a szorongásod oka biológiai eredetű lehet, de ennek kiderítése terápia során is jelentős időt vehet igénybe.

A biológiai szorongás a neurotranszmitterek (szerotonin, adrenalin/epinefrin, noradrenalin) vagy a hormonok (pl. tiroxin) egyensúlyhiányával kezdődhet, amelyek modulálják felfokozott érzelmi állapotainkat. Bizonyos esetekben a neurotranszmittereknek vagy a hormonoknak az egyensúlyhiánya közvetlenül vezethet a szorongásérzéshez. Más esetekben az olyan orvosi állapotok, mint a pajzsmirigy-túlműködés és a Grave-kór a tünetek jelentős fokozódását okozhatják, ami a szorongás ördögi körét indíthatja el.

Az érzelmek egy máig meghatározó elmélete, az 1962-es Schachter–Singer-elmélet szerint az izgalomszint emelkedése a szimpatikus idegrendszer által kiváltott „üss vagy fuss” választ válthatja ki, ami aztán a szorongás szubjektív élményéhez vezethet. Ezután egy ördögi kör következhet, amelyben a fokozott szorongás az izgalom további emelkedését okozza. Ezen a ponton szükség van valamire a kör megtöréséhez. Például érdemes kipróbálni különféle légzéstechnikákat, vagy kísérletezhetünk valamelyik népszerű meditációs formával. Az olyan technikák, mint a rekeszizomlégzés, segítenek megtörni a fent leírt ördögi kört azáltal, hogy csökkentik a szívritmust és a vérnyomást, ami a stressz mérséklődéséhez vezet.

3. típus: Pszichológiai szorongás

A szorongás harmadik típusát pszichológiai szorongásnak nevezzük, mert pszichológiai tényezőkhöz kapcsolódik: akár tudattalanul is. A pszichológiai szorongás megnyilvánulásai számtalan formát ölthetnek, például könnyen túlterheltnek érezhetjük magunkat, amikor a tervek az utolsó pillanatban megváltoznak; kerülhetjük a barátokat és a társasági összejöveteleket; félhetünk a nemi élettől; elutasíthatjuk az iskolát; megalapozatlanul tarthatunk attól, hogy az ételek szennyezettek; minden alkalommal, amikor fáj a fejünk, azt hisszük, hogy agydaganatunk van; és még sok egyéb.

A szituációs szorongással ellentétben, amely a valós fenyegetéssel arányos, racionális félelemreakciót jelent, a pszichológiai szorongás gyakran akkor jelentkezik, amikor a félelemreakció aránytalan egy valós vagy elképzelt fenyegetéshez képest. Ez számos okból történhet, beleértve a klasszikus kondicionálás eseteit (pl. amikor egy semleges inger, mint a perec, véletlenül egy traumatikus eseményhez kapcsolódik, mint a fulladás, ami a perecevéstől való félelemhez vezet); operáns kondicionálás (pl. amikor egy bizonyos viselkedés, mint a nyilvános beszéd, negatív kimenetelhez társul, mint a nevetségessé válás); vagy amikor az egyén olyan kognitív torzításokat használ, mint a túlzott általánosítás és a katasztrofizálás.

Előfordulhat azonban, hogy a fentiekkel ellentétben, a szorongás oka nem konkrét, és nem is tudatos. Ezekre a helyzetekre megoldás lehet a pszichodinamikus terápia. Egy példa erre a típusra: az egyén, aki számára ismeretlen okokból kerüli a munkát, de aztán a kezelés során rájön, hogy tudattalanul szabotálta a munkáját, mert nem az a karrier, amire valójában vágyott, de félt csalódást okozni a családjának.

4. típus: Egzisztenciális szorongás

Mindannyian meg fogunk halni – majd valamikor. Ernest Becker kulturális antropológus szerint az embereknek az a képessége, hogy tudomásul vegyék, és előre lássák a végső elmúlásukat, nemcsak a fajunk sajátja, hanem egész pszichológiánk és kultúránk mozgatórugója. Ily módon az egzisztenciális szorongás minden más szorongás anyjaként is felfogható.

Amikor az egyén elsősorban egzisztenciális szorongástól szenved, ez néha a szorongás fent említett más formái egyikének álcázva jelentkezik. Más esetekben az egzisztenciális szorongás sokkal egyértelműbben is megnyilvánulhat, például a beteg családtag látogatásának megtagadásában; a temetések és temetők kerülésében; vagy az egyént túlélő örökségre való megszállott összpontosításban. Az egzisztenciális szorongást a legnehezebb kezelni, és amikor a többi szorongást jól kezelő terápiával közelítik meg a szorongót, akkor valószínűleg azt érzi, hogy érvénytelenítik őt. Az egzisztenciális szorongás esetében fontos lehet a feltárás és a nagy perspektívára orientált csoportokban való részvétel, segítve a betegeket, hogy különböző módokon gondolkodjanak az élet értelméről és határairól.

Sheldon Solomon, Jeff Greenberg és Tom Pyszczynski szociálpszichológusok Becker munkásságát formális elméletté alakították, amelyet a rettegéskezelés elméletének (terror management theory, TMT) neveznek. A TMT közel 50 éves kutatása kimutatta, hogy minél inkább tudatában vagyunk a saját halálunknak, még akkor is, ha valaki egyszerűen csak megmutatja nekünk a „halál” szót, annál valószínűbb, hogy számtalan, bár gyakran ellentmondásos módon megváltoztatjuk döntéseinket. A halálra való emlékeztetés például arra késztette a bírákat, hogy szigorúbb büntetést szabjanak ki, más esetekben ahhoz vezetett, hogy az emberek megkeményítették a kulturális hiedelmeiket és törzsibbé váltak. De előfordul az is, hogy az emberek növelik azokat a viselkedésformákat, amik erősítik az önbizalmukat, pl. sportkocsit vásárolnak.