Megszólalt a gyászoló Vili bácsi: Nem tudom túltenni magam a lányom halálán

Példátlan emberi tartásról tett tanúbizonyságot Várkonyi András. A népszerű színész-sorozat­sztár a hétvégén a Szenior-mozgásprogram 10 000 órás vállalásán jelent meg, amely egy nagyszabású, ingyenes, közösségi belvárosi sétával vette kezdetét a Fővám téren. Az ország Vili bácsija látszólag szokott életvidámságával jelent meg a programom, miközben lelke mélyén minden szülő rém­álmát éli meg: alig egy hét­tel ezelőtt veszítette el sze­retett lányát, a mindössze 39 éves Várkonyi Andreát. A színésznő hosszan tartó be­teg­ség után hunyt el, melyről édesapja mostanáig nem nyilatkozott a médiá­nak, de a Borssal kivételt tett, és szükszavúan bár, de mesélt gyászáról.

Lehetetlen kezelni

Vissza kell venni

– Szakmámnál fogva is a lét­elemem a mozgás, nem is tudnám csinálni, ha nem lenne jó a fizikumom. Sokáig kényszerűségből kellett kardióznom, hiszen évekkel ezelőtt volt egy bypassműtétem. Az erőteljes mozgásokból vissza kellett vennem, mivel az ízületeim nem bírják a futással vagy lépcsőzéssel járó megterhelést, de a gyors séta a mindennapjaim szerves részét képezi – mesélte a színész, aki azt is elárulta, mi okozza szívének a legnagyobb megterhelést.

Dolgos nyugdíjasévek

– Az idegi megterhelés vesz ki a legtöbbet a szervezetemből. Igyekszem nem mindent a lelkemre venni, dacára annak, hogy szörnyű dolog történt velem mostanában, de rendkívül sokat rontana az állapotomon, ha így tennék. Habár a szakmai és az öregségi nyugdíjban is benne vagyok már, többet dolgozom, mint eddig bármikor, hiszen a sorozat mellett színházban is játszom, illetve sokat szinkronizálok is. Nem tudom, milyen a nyugdíjasélet, belőlem hiányzik az elfekvős, henyélős életérzés, pedig amikor a kisunokámmal focizom, bizony érzem, hogy nem vagyok már annyira aktív, mint ifjabb koromban.