Hármasikreivel a karján adott ki könnyfakasztó közleményt Rúzsa Magdi: "a harag táplált sokáig"

Rúzsa Magdi mindig nagyon büszke volt délvidéki magyar származására. Mindig úgy gondolta, hogy gyökereitől lesz erős és küzdő jellem. Most kicsi ikreivel a Dunánál tettek egy sétát, ahonnan megható sorokat posztolt az énekesnő. Az itt megfogalmazottakat nem ellágyult szívvel olvasni: 

- Megint sok víz folyt le a Dunán. Pont úgy néztük, mint régen. Akkor is, amikor minden rendben volt, meg akkor is, amikor a háborúk és bombázások miatt, csak hátat akartunk fordítani neki és menni minnél messzebb. De ő nem hagyott. Engedte, hogy a maga vonzása szépen csendben dolgozzon és csak hazahívott, de már nem csak engem, hanem a jövőt is.
Új, kicsi szemeket hívott ide, akik majd megint megtöltik álmokkal, reményekkel azokat a lágy kis hullámokat, egy-egy motorcsónak nyomán.
Engem a harag táplált sokáig ez a föld iránt. Most meg tele vagyok szeretettel és ki tudja milyen amorf, cinikusan-kedves tréfa ez a szívem meg a fejem között, de itt látom magam vénasszonyként sétálgatni nyárestéken. Pont ezen a partszakaszon. Hosszú idő kellett, hogy újra egymásba szeressünk, de most itt vagyok. Hazajött végre a lelkem is, nem csak a testem. Mostantól megint itthonról megyek majd haza, meg fordítva. Közben Lujzi két kacarászás között, mondja, hogy -Anya! Mi az Dobor dan?
És már nem szorul össze a szívem, hanem csendben nézem, ahogy a sors megismétli önmagát, de már nem úgy, mint akkor.
Most én szeretném, hogy beszélje és értse ezt a nyelvet és ezt a világot is mind a három gyerekem. Mert már tudom , hogy a magyarságukhoz ez csak hozzátesz és még jobban megerősíti őket.