Stohl András: „Ötvenhét éves koromra benőtt a fejem lágya”

Nagycsaládosként és foglalkoztatott művészként nehéz lehet megtalálni a balanszt, amiben minden olyan tevékenység szerepel, amire szeretne időt szánni Stohl András. Úgy tűnik, sokkal megfontoltabban cselekszik, és mostanra lenyugodott – de ehhez kellett neki egy olyan támasz, mint a családja.

– A koromból adódóan kialakult már nálam az egyensúly a munka és a magánéletem között. Sokáig az ember csapongott ide-oda, de ötvenhét éves koromra benőtt a fejem lágya öt gyermekkel, egy nagyszerű feleséggel, családdal és a nővéremmel, illetve a barátokkal – mesélte az édesapa a hot! magazinnak.

Stohl András jópofa fickó

Andrást millióféleképpen láthattuk már a képernyőn, színházban, a vásznon. Egy biztos: mindegyik szerepében lubickol!

– Aki engem ismer, az tudja, hogy általában egy nagyszívű, jópofa fickó vagyok. Legalábbis én ezt gondolom. Azonban amióta többféle szerepet próbálgatok a színházban, többször elgondolkoztam rajta, hogy talán nem látom jól magamat. Az is benne van a pakliban, hogy egy félelmetes és morcos fickó vagyok. Emiatt is örülök annak, hogy sokféle szerepben láthatnak az emberek, így nem skatulyáznak be. Hol egy transzvesztitát, hol pedig egy magas rangú rendőrtisztet játszom. Engem a hétköznapokban ez éltet és tart frissen, hogy mindenki mást lát Stohl Andrásban – árulta el a színész.

„Az ember megélheti azt, amit egyébként nem”

András a TV2 Hazatalálsz című sorozatának második évadában tűnik fel, ahol igencsak megkavarja a szálakat: egy korrupt, magas rangú rendőrtisztet alakít. Mindenkinek mást jelent a haza vagy az otthon fogalma, így András számára is van egyfajta jelentése annak, ha valaki hazatalál.

– Ezt lehet szűkebben és tágabban megfogalmazni. Nekem több otthonom van. Van egyszer nyilván a család, ahol élünk, a feleségem, a gyerekek, az unokám és a nővérem. Nem szeretném ennyire leegyszerűsíteni, de nekem a színház is ugyanolyan otthonom, mint a tévé. De szeretem azt is, amikor az olimpián egy magyar sportoló nyer, és szól a himnusz. Nekem az is az otthont jelenti – mesélte Stohl.

Színészként most olyan karaktert alakíthat, akinek a személyisége távol áll tőle – számára ez igazi jutalomjáték.

– Az ilyen típusú szerepben az a jó, hogy az ember megélheti azt, amit egyébként nem. Lehetek olyan gonosz, amennyire csak akarok. Elengedhetem a gyeplőt, több olyat megengedhetek magamnak, amit a karakter kínál. Ez pedig mámorító érzés, és jó benne lubickolni – magyarázta a színész.