Till Attila 26 éve boldog házas: „A feleségemmel mindent meg tudunk beszélni”

Körülnézve a padláson, biztosan találunk néhány olyan kincset, amiket még a szüleink vagy a nagyszüleink használtak. Ezeknek a régiségeknek az eszmei értéke mindig magas – főleg ha valamilyen kötődésünk is van hozzájuk.

– Nem mondanám magam gyűjtőnek, maximum amatőr szinten, de rengeteg különböző régi tárgyam van otthon. Még a kilencvenes években sokat foglalkoztam ezzel, vettem képkeretektől, régi kerékpáron át, bútorokig mindent. A feleségemmel imádjuk a régi szőnyegeket, amiknek van egy számunkra különösen kedves hangulatuk – kezdte Tilla a hot! magazinnak.

„Volt, amiben nem értettünk egyet”

A gyűjtés szenvedélyének a feleségével közösen hódol, akivel már több mint két évtizede szeretik egymást jóban-rosszban.

– Otthon a lakásban is rengeteg modern és régi bútor fellelhető. A feleségemmel, Krisztával rendeztük be közösen. Volt olyan, amikor valamiben nem értettünk egyet, de huszonhat éve közösen alakítjuk az életünket a feleségemmel, emiatt mindent meg tudunk beszélni. Többször felmerülnek nálam a régi idők, nosztalgiázom, szeretek a múltban merengeni. Sok művészettörténettel foglalkozó könyvet olvasok, mert fontos, hogy tisztában legyünk a múltunkkal, a régi idők művészeteivel. Ahogy a világban, úgy otthon is minden tárgynak lelke van. Elég megnézni, mennyi munka van bennük, milyen szakmák tudói által készültek, miként viszonyultak ők az anyagokhoz. Kifejezetten szórakoztat ez az időutazás – mesélte a Kincsvadászok műsorvezetője.

„Mindennek megvan a megfelelő helye”

Tilla a tanulmányai során szeretett bele a régiségekbe, inspirálódik is a régmúlt művészi világából, amit egyáltalán nem gondol problémának, hiszen ez is hozzátesz a személyiségéhez.

– Képzőművészeti szakközépiskolába jártam, majd később, amikor egyetemre mentem, szintén ebbe az irányba sodort az élet, így eleve van egy sajátos vonzódásom ehhez a világhoz. Azért, mert valami régi, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy kopott vagy rossz szagú. Ügyesen kell vegyíteni a múltat a jelennel, és akkor nincs gond. Én például a hétköznapjaimban is alkalmazom a régi és új dolgokat, ami, ha jobban belegondolunk, nem túl új keletű dolog: ha elmegyünk egy déli országba, legyen az Olaszország vagy Spanyolország, akkor láthatjuk, hogyan keveredik a múlt a jelennel az emberek személyiségében, öltözködésében vagy akár a lakberendezésben is. Mindennek megvan a megfelelő helye, csak meg kell találni a neki való környezetet.