Gönczi Gábor síparadicsomban piheni ki az évet: "Ez a pár nap csak a családról szól"

Visszajáró vendégek az osztrák faluba, ahol megtalálták a számításaikat, hiszen minden feltétel adott ahhoz, hogy hőn szeretett sportjuknak szenteljék ezt a pár napot. Gönczi Gábor és családja idén már negyedszer utaztak el az 1740 méter magasan fekvő Ober­tauern­be, amely a régió leghóbiztosabb települése, száz kilométer sípályával, huszonhat felvonóval és rengeteg csodaszép szállodával.

– Engem annak idején apukám tanított meg erre a sportra, így mindig is szerettem volna továbbvinni a családi hagyományt. Emlékszem, minden évben síeltünk, apu tanítgatott, de az elején nagyon nehezen ment. Aztán átbillentem, a küzdelemből és félelemből pedig élvezet lett – kezdte Gábor a hot! magazinnak.

„Ha évek után nem ment volna, nem erőltettem volna a síelést, de ezúttal megtörtént a csoda”

Erről szól a tanulás: az ember csak többszöri nekifutásra tudja elsajátítani az adott sport apró részleteit. Ezt az utat Gábor fiának is végig kellett járnia.

– Az elmúlt években mindig úgy jöttünk haza, hogy bár a család élvezte a téli utazást, maga a síelés még több stresszel járt, mint örömmel. Úgy voltam vele, hogy még párszor nekifutunk, de ha évek után nem ment volna, nem erőltettem volna a síelést. De ezúttal megtörtént a csoda: Ildi és a kisfiam is ráérzett a dolgok szépségére, és megtanultak síelni! Persze nem én tanítottam őket, hanem profi segítséget vettünk igénybe: egy fantasztikus helybéli magyar oktatóhoz, Thurzó Balázshoz járunk évről évre. Ezúttal is reggeltől estig Ildivel és Áronnal foglalkozott, átadta nekik a különböző fortélyokat. Én gyerekkoromban tanultam meg fél­ama­tőr módon, de a többiek mára már szebben síelnek nálam! Ildi óvatosabb, szebb technikával, Áron pedig úgy süvít, mint egy ágyúgolyó! Az oktató szerint én sem vagyok messze a szép síeléstől, de jó pár napot bele kellene ölnöm a tökéletességhez, belőlem azonban már hiányzik ez a fajta lendület – mesélte Gábor.

Gönczi Gábor igyekezett csak a családjára fókuszálni

Felkészült utazókként vágtak neki a pihenésnek. Idén a családfő vezette le a hatórás utat, ami közben a gyerekek is jól szórakoztak.

– Van egy családi kisbuszunk, amit kifejezetten azért vettünk, hogy nagycsaládként, gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal és olykor kutyával együtt is tudjunk kikapcsolódni. Ezúttal Ildi édesanyjával és a férjével utaztunk el, akik vigyáztak Grétire, amíg mi a sípályán voltunk. A kislányom tavaly nem viselte olyan jól az utat, de idén olyan volt, mint a kisangyal, minden probléma nélkül végigbeszélgettük, -nevetgéltük és -énekeltük ezt az időt – áradozott az édesapa.

Szinte mindennap Gábor köszönti a tévénézőket a legfrissebb hírekkel, így folyamatosan cikáznak a fejében a gondolatok a munkával kapcsolatban, de erre a pár napra ő is leteszi a telefont, és csak a szeretteire fókuszál.

– Távolból felügyelem a munkát, csak néhány gyors egyeztetés erejéig, de ez a pár nap csak a családról szól. 

Ennyi fér bele, hiszen Áronnak kezdődik az iskola, amit egyébként imád, így nincs gondja a visszarázódással – tette hozzá a műsorvezető.