Jimmy fegyvert fogott Pataky Attilára: "Aki kardot ránt, kard által vész el"

Egy fellépési sorrend miatt rántott fegyvert Jimmy anno Patakyra. Mindez 1998-ban történt, de a jelek szerint az Edda frontemberében azóta is tisztán él az emlék. Az ominózus napon Jimmyvel és Lagzi Lajcsival léptek fel Miskolcon, ahol Pataky Attila szerette volna zárni a szettet. A Királynak viszont ez nem tetszett, és szó szót követve előkerült a fegyver. Erről a legendás sztoriról mesélt a Borsnak Pataky Attila.
– Láttam már fegyvert előtte, de őszintén megmondom, egy kicsit azért jéggé dermedt a szívem, amikor Jimmy rám fogta. Kérdeztem is tőle, hogy mit gondol, mit csinál és megmondtam neki, hogy aki kardot ránt, az kard által vész el. Ő meg csak folytatta, de a legszörnyűbb az egészben, hogy a most kérdeznék tőlem, nem tudom, hogy végül melyikünk zárta az aznapi koncertet. Ő vagy én? – mesélte az Edda frontembere, aki elmondta, hogy szerinte mi volt Jimmynek a legnagyobb hibája.

– Úgy gondolom, hogy bármit is szerzett valaha magának, neki valahogy sosem volt elég mindaz, amije volt. Megvolt a legjobb autója, a csodálatos hangja, szerető családja, de ez mintha mit sem számított volna. Én úgy gondolom, hogy aki Királynak hívatja magát, az soha nem lesz igazi király – vélekedett Pataky, aki állítása szerint ez a fegyveres történet volt az a pillanat, amikor véget ért a barátságuk.

– Megmondtam neki az incidens és a koncert után, hogy remélem tisztában van azzal, hogy ez most kettőnk életében ennyi volt, és nem több. Lemondtam arról, hogy barátok legyünk, mert mérhetetlenül nevetségesnek tartottam, hogy Miskolcon, az otthonomban – hangsúlyozta – fegyvert fogjon rám valaki. Nem volt közöttünk harag, de más utakat választottunk. Ő úgy érzem, egy kicsit túldimenzionálta magát. Tény, csodálatos hangja volt. Tény, nagyon szerették őt, nagyon sokan. Tudom, hogy engem egyébként még tisztelt is a maga módján. Csak valami félresiklott, de nem tudjuk, hogy micsoda, talán még ő sem – tette hozzá Pataky, aki a következő szavakkal zárta az interjút:
– Nyugodjon békében, és remélem következő életében jóvá tudja majd tenni mindazt, amit itt rosszul csinált. Tény, hogy voltak furcsa dolgai, de – tudom ez nem mentség – ő ilyen volt.

„Tévedés, hogy olyan sokat veszekedtünk volna”