Pásztor Erzsi: „Nem tudok úgy játszani, hogy valakit nem szeretek”

Felsorolni is hosszú lenne, hány díjjal is büszkélkedik az ország Janka nénije, Pásztor Erzsi. Nem csoda, ha Mohán életmű-kiállítást nyitottak a tiszteletére. A színművésznő fájdalmasan gyönyörűnek tartja, hogy így idézik fel munkásságát. A kettősség érzése nem véletlen. 
– Mindegyik emlék csodálatos, a gyerekkoromat bemutató saroktól kezdve a díjaimat felvonultató fotókig. Ugyanakkor arra hívja fel a figyelmem, hogy milyen öreg vagyok – kezdte lapunk megkeresésére a Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő, aki azért is örül, hogy egészben láthatja életének mozzanatait, hiszen rengeteg emlék már eltávolodott tőle. Vannak mégis olyanok, amikre a mai napig túlcsorduló szívvel emlékszik vissza. Nem véletlen, hiszen Pásztor Erzsinek egy dolog kell a színjátszáshoz: szeretet.
Nem tudok úgy játszani, hogy valakit nem szeretek. Minden partneremet imádtam és imádom a mai napig 

– mondta a színésznő, aki külön kiemelte, hogy Pécsi Sándorral szerepelni maga volt a mennyország.
 

Pásztor Erzsi még főiskolás korában, ahogy ő fogalmaz, zöldfülűként került a Nemzeti Színház berkeibe, ahol olyan nevek játszottak, mint Máthé Erzsi, Gobbi Hilda és Bessenyei Ferenc. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett kétszeres Kossuth-díjas Bessenyeiről nem mindennapi történetet mesélt a színésznő.
– Rendszeresen reggelit hozott a színházba. Jó foghagymás disznótorost, disznósajtot. Kitüntetés volt, ha megkínált és mivel mindenki evett belőle, senkit sem zavart a foghagyma – emlékezett vissza nevetve.
Az egykori kezdő színésznő, azóta eljátszott minden szerepet, amit, csak remélni mert, amit számos díjjal jutalmazott a szakma. Így kapta meg többek között a Jászai- és a Balázs Béla-díjakat amiket a lánya őriz. Egyet tart csak magánál a színésznő, „Lajosát”.
– A Lajosom mindig velem van. Tudja, a Kossuth-díj – zárta a színésznő, akinek hangjából érződött, hogy a mai napig benne van az a kacérság és szeretet, ami híressé tette.