Boros Csaba: A fiam is Cipő dalait hallgatja

Már 9 éve, hogy Bódi László Cipő itthagyott bennünket. A Republic zenekar azonban azóta is teljes értékű tagjaként kezeli, és nem telik el úgy koncert, hogy a 2013-ban elhunyt énekes ne jelenjen meg barátaival, családjával a színpadon. Lapunknak Boros Csaba mesélte el érzéseit ezzel kapcsolatban.

„A Republic a mai napig 5 tagú”

– 1986 óta ismertem Lacit – kezdte lapunknak a Republic jelenlegi énekese, Boros Csaba. – 23 éven keresztül zenéltünk együtt és nagyon hirtelen hagyott itt minket. Nehéz volt a halála után odalépni a mikrofon elé és helyette énekelni. Gitározni, dobolni teljesen más. Nekem az volt a feladatom, hogy átadjam a gondolatait úgy, ahogy azt ő tette. Nagyon nehéz volt belépni az ő személyiségébe. Viszont azt szeretném elmondani, hogy a zenekarnak mai napig tagja a Cipő. Minden koncerten két számot CD-ről az ő hangjával játszunk el. Ő még mindig ott van velünk, így a Republic a mai napig egy 5 tagú együttes. Ugyan fizikailag csak négyen vagyunk a színpadon, de Laci szelleme ott van a dalokban, bennünk a közönségben – nyilatkozta lapunknak az énekes, aki a mai napig nem tudja túltenni magát barátjának elvesztésén.

„Fel kell dolgozni, vagy meggyötört maradsz”

– Nekem a mai napig megremeg a gyomrom, amikor arra gondolok, hogy elvesztettük az egyik legjobb barátunkat. Amíg az embereknél évente egyszer előjön, hogy meghalt, és akkor felkapja a sajtó, a TV, addig nálunk ez az érzés naponta előjön. Évekig tartott ameddig fel tudtam fogni és egyáltalán el tudtam fogadni ezt a veszteséget. Valójában soha nem hagyott minket itt. Kisfiam a mai napig Cipő dalait hallgatja otthon, így benne is ott maradt egy darab belőle. Valamilyen úton-módon fel kell dolgoznia az embernek ezt a szörnyűséget, vagy élete végéig egy meggyötört ember marad. Eljátsszuk a dalait, megszólal, tehát létezik. Ő valóság – nyilatkozta lapunknak Boros Csaba, aki mellett Cipő egy mentora, Bródy János is megemlékezett a Borsnak és elmesélte, mi az, ami a legjobban hiányzik barátjából.

Bródy János: Szerettem őt hallgatni

– Kedves és megható emlék, ahogy az egyszerűen belakott földszinti szobában, a lehangolt ócska zongorán eljátszotta nekem a készülő dalokat. Kár, hogy ezekből az egyzongorás elhangzásokból nem maradt fenn semmi. Nagyon komolyan elemezgettük a dalok természetét. Aztán később is mindig, amíg élt, gyakran hosszú elmélkedések voltak világi dolgokról. Szerettem hallgatni, mert érdekelt, hogy hogy gondolkodik egy messziről jött városlakó. És nyilván őt is érdekelte, hogy egy húsz évvel idősebb pályatárs hogy vélekedik a dolgok állásáról – nyilatkozta újságírónknak Bródy János.

Bródy János: Nyáréjszakán a 67-es úton 

Nyáréjszakán a 67-es úton
Úgy mentél el, mint aki fáradtan lelép
És azt mondja, hogy ennyi volt, és ebből már elég
Mint akinek nem maradt már ereje küzdeni
És tudja jól, hogy senkin nem tud segíteni
De a 67-es úton, ha feltámad a szél
Nyáréjszakán rólad mesél

Mentél és nem köszöntél senkitől sem el
Mint akit a folytatás már rég nem érdekel
A szíved súgta, nem tehetsz már semmit ellene
És nem tudsz tovább élni vele, se nélküle
De a 67-es úton, ha feltámad a szél
Nyáréjszakán rólad mesél

Itt hagytál mindent és a csillagok közt jársz
a szíved most már békében pihen
De ha megszólal egy dal, és hallom a hangodat
Én úgy érzem, hogy itt vagy még velem

Elmentél úgy, hogy tudom, készültél már rég
Azt mondtad, a fényből és a sikerből elég
Mint aki se veszteni, se győzni nem szeret
Mint egy öreg bölcs, aki még mindig kisgyerek
De a 67-es úton, ha feltámad a szél
Nyáréjszakán rólad mesél

És a 67-es úton, nyáréjszakán
A hold ragyog, s a csend beszél tovább

 (A dal itt elérhető)