Stadler édesanyja: A fiam valakinek a bögyében van!

Telefonon értük utol Krisztina nénit, Stadler József édesanyját. A hajdani akasztói juhász édesanyja egy hónapja találkozott utoljára a fiával. Nagyon aggódik érte. Mikor beszélgetnek, a betegségről nem kérdezi, mert nem akarja, hogy a börtönben azon járjon gyereke esze.

Krisztina néni szerint a fia – ahogy ő fogalmazott – valakinek nagyon a bögyében lehet, más magyarázat nincs arra, hogy múlt szerdán a Kecskeméti Törvényszék csődbűncselekmény miatt ismét elítélte. Stadler jelenleg négy és fél éves büntetését tölti. A bíróságon azt mondta: ha azt akarják, hogy ott benn haljon meg, akkor el kell ítélni. Kapott 2 év 10 hónapot.

Kezit csókolom, Krisztina néni! A Borstól hívom, interjút szeretnék készíteni önnel. Alkalmas?

Várjon, lekapcsolom a rádiót. No, itt vagyok.

Mit szól hozzá, hogy me­gint elítélték a fiát?

Keveset tudok róla. Hallottam, hogy megint elítélték. De nem tudok hozzászólni. Mást vártam és nagyon aggódom érte – válaszolja, és elsírja magát.
Amikor beszélnek, azért próbálja tartani benne a lelket?

Azt szoktam mondani neki, hogy egy életünk van és harcolni köll. Borzasztóan aggódom érte, és egy anyának az fáj a legjobban, hogy nem tudja a gyereke fájdalmát enyhíteni. Még ha ilyen öreg, mint én, akkor is!

Ön hogyan boldogul a hétköznapokban?

Mindig is örökmozgó voltam, soha nem álltam meg, de azért mégiscsak a nyolcvannégyet töltöttem. Én sem vagyok jól, rá­adásul volt egy kisebb balesetem.

Mi történt?

A nappaliban takarítottam, amikor felléptem az ülőgarnitúrára, és az egyik rugó elment. Megbillentem és a fotelek alatt kötöttem ki. Bevertem a tarkómat. Kutyabajom, de azért elég kellemetlen. Sokszor gondolom magamban: na, öreglány, itt lenne az ideje lelassulni egy kicsit. De nem tudok. Muszáj ellátnom magamat, más nem fog.

Hogyan telik egy napja?

Hajnalban kelek, amikor a legtöbben még a másik oldalukra fordulnak, és kiszellőztetek. A kertben és a házban mindig van munka. Szeretem, ha minden rendben van körülöttem. Van többféle zöldség is, a kelkáposztától a paradicsomig minden. Magamra főzök. De lassacskán felszámolom most már a veteményest.

Miért?

Sok a baj vele. Volt szőlőm is, de kivágtam. Csak a munka volt azzal is, permetölni, meg minden. Minek az nekem, amikor azt a kis keveset, ami nekem kell, meg tudom vásárolni itt a boltban? A férjem 1994-ben meghalt. Nem vagyok mai gyerek.

De nem is elveszett ember, sok mindenhez ért.

Hajaj! Rengeteg mindent csináltam én már az életben, okleveleim is vannak. Például hímeztem géppel. Anno kiállításra is eljutottam a hímzésemmel, de hívtak, hogy menjek Ulmba is.

Németországba?

Nem tudom én azt, hol van.

Ön szerint a fia elkövette azokat a bűncselekményeket, amik miatt elítélték?

Szerintem nem. Valakinek az útjában van. De próbálom nem emészteni ezen magamat. A fiam érdekes ember, jó üzleti érzéke van. A bőrökkel kezdte, mindig gyűjtötte a pénzt. Amikor meg megszólták érte, azt mond­ta: a többiek nem tudnak spórolni. 

Stadler József 1951. január 2-án született Akasztótól hat kilométerre, egy tanyán. Sűrűn emlegeti, hogy tanyán, állatok és juhászok között nevelkedett. Tizennyolc évesen katona lett két évre. Miután leszerelt, még egy évig juhászkodott, aztán váltott. Nekiállt kereskedni, bőr- és tollfelvásárlónak állt. Emellett szőlőket is adott-vett.

Az első nagy üzlete 1991-ben jött be: kapcsolatai révén megtudta, hogy a hiány miatt központilag megemelik majd a sörösüvegek betéti árát. Elkezdte nagy mennyiségben felvásárolni az üvegeket, amikor is a kétforintos betétet hat forintra emelték. Bevallása szerint akkor az üvegeken tisztán hatvanmilliót keresett.
Az élelmiszer-kereskedelembe is belekóstolt 1993-ban. Az orosz piacra szállított itthon eladhatatlannak vélt árukat. Ekkor már szárnyalt, sikerült az NB I-be is bejuttatni a Stadler FC focicsapatát is, csakhogy az adóhatóság áfacsalással vádolta meg.

Először 1997-ben emeltek vádat ellene, mert 1993–94-ben fiktív számlák felhasználásával és jogtalan áfa-visszaigénylésekkel több milliárd forint kárt okozott az államnak.

Egy festmény miatt is bírósági ügybe keveredett: a sajtóban bombaként robbanó hír az volt, hogy megvette Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményét, ami után szintén visszaigényelte az áfát. A róla megjelent kötetben ezt így magyarázta: „Van egy Leonardo keresztnevű ukrán festő, ennek is megvettük egy képét.

Eredeti orosz címe az Utolsó táncmulatság volt, a certifikáció is orosz nyelven volt hozzá, rosszul fordították le a címet. Pláne, hogy Leo­nardo nevű a festő, a kettőt összemosták, a sajtó felkapta, és az lett belőle, hogy megvettem Leonardo da Vinci freskóját. De a képügyből is felmentett a bíróság százszázalékosan.” A bíróság ugyanakkor az áfacsalásos ügyét nem nézte el neki: első fokon 9 évre ítélték.

Ezt a döntést később megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság, a megismételt eljárásban Stadler négy és fél év fogházbüntetést kapott, 2005 januárjában kedvezménnyel szabadult. Folytatólagosan elkövetett csalás kísérlete és más bűncselekmények miatt 2011-ben négy év tíz hónap börtönre ítélték, ezt tölti most.