Egy fél napon át senki nem vette észre, hogy egy halott ember ül a 17-es villamoson. A 73 éves férfinak múlt hét szerdán állt meg a szíve a budapesti járaton. A döbbenetes esetet a férfi felesége osztotta meg lapunkkal.
Felszállás után meghalt
– Aznap reggel minden ugyanúgy indult, ahogy szokott. János szokás szerint frissen borotváltan, rendesen felöltözve indult munkába. A férjem nyugdíjasként dolgozott a Szerencsejáték Rt.-nél. Érden élünk, Jani mindennap vonattal utazott fel Budapestre – kezdett bele az özvegy.
A vonat aznap is háromnegyed hét körül ért be a Déli pályaudvarra. János munkahelye onnan két megállónyira van, a 17-es villamossal szokott utazni a Széna térig, onnan pedig pár perc séta után be is ért a munkahelyére, a kora reggeli, 7 óra 15-ös kezdésre. Mint János felesége elmondta: férje felszállás után leült, és két percen belül már meg is halt.
– Már hét óra körül beállhatott a halál, hisz két megállóval később Jani nem szállt le. Aztán a villamosvezetőnek fél kettő körül szólt valaki a Frankel Leó útnál, hogy úgy néz ki, mintha valaki rosszul lenne, de lehet, hogy már nem is él, mert nagyon sápadt. A vezető megállította a járművet, és akkor hívta a mentőket – idézte fel Szabó Jánosné.
Nem volt baj a szívével
– A rendőrség hívott fel, hogy valószínűleg órákkal ezelőtt meghalt a férjem. Az első reakcióm az volt, hogy biztosan nem ő az, mivel a Szabó János név elég gyakori. Amikor felolvasták az adatait a papírjaiból, akkor sem a legrosszabbra gondoltam.
Hárítottam, hogy biztosan valaki ellophatta a férjem táskáját, és ő halt meg, azért vannak nála a párom iratai és a telefonja. De amikor elmondták, hogy néz ki, rá kellett döbbennem, hogy igaz – mondta szomorúan a feleség, aki most sem érti, hogyan történhetett mindez. Férjének soha nem volt baja a szívével. Mindössze két kisebb baleset miatt volt korábban betegállományban.
Menthető lett volna
Az esetben a legmegdöbbentőbb, hogy az asszony szerint a vezető észlelhette volna a férjét, mivel a járat végállomásán mindig a szerelvényen halad át, hogy átüljön a másik vezetőfülkébe. Hat és fél óra alatt ez többször is megtehette és észrevehetett egy ülő és semmire nem reagáló utast.
– Nem kelthette hajléktalan ember benyomását sem. Ha valaki időben hívja a mentőket vagy azonnal elsősegélyben részesíti, az élete megmenthető lett volna – mondta határozottan az asszony. A boncolási jegyzőkönyv szívelégtelenséget és akut légzési problémát állapított meg Jánosnál, csupa olyan tünetet, amik feltűnhettek volna a hosszú órák alatt az utasokkal teli villamoson.
BKV: nincs ideje a sofőrnek
Tudott a sajnálatos esetről a BKV, amely lapunk kérdésére azt közölte, hogy február 7-én 13.35-kor a Margit híd budai hídfőjénél jelezte a megállóban az egyik utas, hogy valaki vélhetően elhalálozott.
– A villamos vezetője hátrament, majd intézkedést kért. Mivel ezelőtt senki nem jelzett, pontosan nem tudjuk, mikor hunyt el az érintett. Egyébként a szerelvény végállomásra érkezésekor a leszálló utasokkal egyidejűleg a felszállás is megkezdődik, a járművezetőnek ilyenkor nincs olyan kötelezettsége és lehetősége sem mindig, hogy egy esetleg alvó utast felébresszen – írták kérdésünkre. A következő indulásig a járművezető a végállomáson rendszerint vagy a tartózkodó helyiségben vagy a vezetőfülkében vár – tették hozzá.
Miért vagyunk ennyire közönyösek?
– Nagyon gyakori viselkedés az embereknél, hogy kényes, szokatlan helyzetben nem reagálnak. Egy védekező reakció lép fel, a távolságtartásé.
Annak az ösztöne, hogy semmi közöm ahhoz, ami történt, nem akarok belefolyni, nem akarok beavatkozni, mert ki tudja, hogy mi történik. A másik reakció az elhúzódás amiatt, mert félünk megállapítani valakiről, hogy meghalt, félünk a halottaktól és a haláltól – vélekedett a Borsnak Bilkei Pál pszichológus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.