Hat és fél órát villamosozott a halott János

Egy fél napon át senki nem vette észre, hogy egy halott ember ül a 17-es villamoson. A 73 éves férfinak múlt hét szerdán állt meg a szíve a budapesti járaton. A döbbenetes esetet a férfi felesége osztotta meg lapunkkal.

Felszállás után meghalt

– Aznap reggel minden ugyanúgy indult, ahogy szokott. János szokás szerint frissen borotváltan, rendesen felöltözve indult munkába. A férjem nyugdíjasként dolgozott a Szerencsejáték Rt.-nél. Érden élünk, Jani mindennap vonattal utazott fel Budapestre – kezdett bele az özvegy.

A vonat aznap is háromnegyed hét körül ért be a Déli pályaudvarra. János munkahelye onnan két megállónyira van, a 17-es villamossal szokott utazni a Széna térig, onnan pedig pár perc séta után be is ért a munkahelyére, a kora reggeli, 7 óra 15-ös kezdésre. Mint János felesége elmondta: férje felszállás után leült, és két percen belül már meg is halt.

– Már hét óra körül beállhatott a halál, hisz két megállóval később Jani nem szállt le. Aztán a villamosvezetőnek fél kettő körül szólt valaki a Frankel Leó útnál, hogy úgy néz ki, mintha valaki rosszul lenne, de lehet, hogy már nem is él, mert nagyon sápadt. A vezető megállította a járművet, és akkor hívta a mentőket – idézte fel Szabó Jánosné.

Nem volt baj a szívével

– A rendőrség hívott fel, hogy valószínűleg órákkal ezelőtt meghalt a férjem. Az első reakcióm az volt, hogy biztosan nem ő az, mivel a Szabó János név elég gyakori. Amikor felolvasták az adatait a papírjaiból, akkor sem a legrosszabbra gondoltam.

Hárítottam, hogy biztosan valaki ellophatta a férjem táskáját, és ő halt meg, azért vannak nála a párom iratai és a telefonja. De amikor elmondták, hogy néz ki, rá kellett döbbennem, hogy igaz – mondta szomorúan a feleség, aki most sem érti, hogyan történhetett mindez. Férjének soha nem volt baja a szívével. Mindössze két kisebb baleset miatt volt korábban betegállományban.

Menthető lett volna

Az esetben a legmegdöbbentőbb, hogy az asszony szerint a veze­tő észlelhette volna a férjét, mi­vel a járat végállomásán min­dig a szerelvényen halad át, hogy átüljön a másik vezetőfülkébe. Hat és fél óra alatt ez többször is megtehette és észrevehetett egy ülő és semmire nem reagáló utast.

– Nem kelthette hajléktalan ember benyomását sem. Ha valaki időben hívja a mentőket vagy azonnal elsősegélyben részesíti, az élete megmenthető lett volna – mondta határozottan az asszony. A boncolási jegyzőkönyv szívelégtelenséget és akut légzési problémát állapított meg Jánosnál, csupa olyan tünetet, amik feltűnhettek volna a hosszú órák alatt az utasokkal teli villa­moson.

BKV: nincs ideje a sofőrnek

Tudott a sajnálatos esetről a BKV, amely lapunk kérdésére azt közölte, hogy február 7-én 13.35-kor a Margit híd budai hídfőjénél jelezte a megállóban az egyik utas, hogy valaki vélhetően elhalálozott.

– A villamos vezetője hátrament, majd intézkedést kért. Mivel ezelőtt senki nem jelzett, pontosan nem tudjuk, mikor hunyt el az érintett. Egyébként a szerelvény végállomásra érkezésekor a leszálló utasokkal egyidejűleg a felszállás is megkezdődik, a járművezetőnek ilyenkor nincs olyan kötelezettsége és lehetősége sem mindig, hogy egy esetleg alvó utast felébresszen – írták kérdésünkre. A következő indulásig a járművezető a végállomáson rendszerint vagy a tartózkodó helyiségben vagy a vezetőfülkében vár – tették hozzá.

Miért vagyunk ennyire közönyösek?

– Nagyon gyakori viselkedés az embe­reknél, hogy kényes, szokatlan helyzetben nem reagálnak. Egy védekező reakció lép fel, a távolságtartásé.

Annak az ösztöne, hogy semmi közöm ahhoz, ami történt, nem akarok belefolyni, nem akarok beavatkozni, mert ki tudja, hogy mi történik. A másik reakció az elhúzódás amiatt, mert félünk megállapítani valakiről, hogy meghalt, félünk a halottaktól és a haláltól – vélekedett a Borsnak Bilkei Pál pszichológus.

A cikkel kapcsolatos véleményt itt olvashatja el.