­­­A boncmester maga dönt arról, kér-e pénzt a gyászolótól

Megdöbbentő írást tett közzé egy asszony a Facebookon: súlyos tízezreket kértek tőle egy vidéki kórház halottasházában azért, hogy  felöltöztessék elhunyt nagymamáját, zárják le a szemét, be a száját. Az elhunyt családtagja nem hitt a szemének: külön tételként számolták fel a haj megfésülését. Csalódottságát, tapasztalatát és szomorúságát írta ki magából az asszony az interneten, de sorai egy szempillantás alatt hatalmas port kavartak. Pár óra alatt több mint százan szóltak hozzá írásához, amelyben döbbenetének adott hangot. Fájlalja, hogy míg régen lehetőség volt szépen elbúcsúzni szeretteinktől, addig ma az embernek már a kórházi halottasház ajtajában mélyen a zsebébe kell nyúlnia, cserébe pedig annyit kap külön kérvény benyújtása után, hogy egy üvegablakon keresztül ránézhet elhunyt szerettére. De vajon ki a felelős az árazásért? Kin múlik, hogy ugyanaz a szolgáltatás ingyen vagy több tízezer forintért legyen elérhető? A Bors hosszas kutakodásba kezdett, de a kényes témáról mindenki csak hallgat. Egy biztos: az országos szervezetlenség.

– Nincs teljes körű szabályozás a kórházakra vonatkozóan, maguk döntenek a ha­láleset utáni procedúra ezen részleteiről – árulta el kérdésünkre egy temetkezési vállalkozó, aki először vállalta nevét, arcát, de aztán úgy döntött, inkább névtelenségbe burkolózik, mert túl őszintének tartotta vallomását.

– A kórházak többsége hűtési, halottkezelési, illetve öltöztetési díjat szed, ezek összesen több tízezer forintba is kerülhetnek. Léteznek olyan intézmények, ahol ezek az összegek külön részekre vannak bontva, de belefuthatunk olyan klinikába is, ahol semmilyen költséget nem számolnak fel – magyarázta a temetkezési szakember. – Az intézmények sok esetben financiális gondokkal küzdenek, érthető, hogy kérnek pénzt. Ráadásul egy boncmester havi nettó jövedelme kilencvenezer forint körülire tehető. Az ő lelki terheltségét is vegyük figyelembe, amit a munkavégzés során átél. Ha lenne minden kórházra kiterjedő egységes szabályzat, lenne felelőse az árazásnak – magyarázta a vállalkozó. És tényleg nincs felelős. Hiába próbáltunk utánajárni annak, hogy hivatalosan elfogadható, szabályos dolog-e „beárazni” az elhunyt körüli teendőket, kérdéseinkre a kórházak nem válaszoltak, ahogyan a megkeresett boncmesterek sem voltak hajlandóak.

Kapcsolódó jegyzetünket itt olvashatjátok.