"Az én életvidám kislányom öntudatlan állapotban feküdt" - kétévesen néz szembe a szörnyű kórral Annácska
Édesanyja második gyermekeként látta meg a napvilágot a tündéri, szőke kislány, akinek már az élete kezdete sem volt egyszerű, de a legnagyobb megpróbáltatás csak ezután következett.
A dunántúli takaros ház gyerekzsivajtól és kacagástól hangos. Belépve a szobába nem is gondolná az oda látogató, milyen borzasztó nehézségekkel és megpróbáltatásokkal küzd a kis Annácska, akinek életéből még két év sem telt el, de már megjárta a poklok-poklát és a legnagyobb mélységeket.
Éppen a bölcsődei beszoktatásra készült a család, amikor egy este, fürdésnél kitapintottak egy csomót Anna hasán. Először azt gondolták, valami rosszat evett és felpuffadt, de az édesanyát nem hagyta nyugodni a dolog, a másnap reggelt pedig már a kórházban indították.
Amikor az orvos meglátta a dudort, szinte nem akart hinni a szemének
– kezdi az anyuka, majd hozzáteszi: vizsgálatok sorozata következett, majd hamarosan beigazolódott a család legnagyobb rémálma. A kis Anna máján egy közel tízcentis daganat alakult ki, ami már elkezdte nyomni a belső szerveket is. Az orvosok kimondták: csak a műtét mentheti meg a gyermek életét, az viszont rendkívüli kockázatokkal jár, hiszen vérzékeny területet fognak érinteni.
Édesanyám nem sokszor látott sírni és én sem őt, de amikor betolták Annácskát a műtőbe, mindketten zokogni kezdtünk. Közel három órán keresztül tartott a beavatkozás, de ott úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság lett volna
– meséli a hölgy, és közben többször elcsuklik a hangja, majd hozzáteszi:
Azokat a pillanatokat a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom, amiket az intenzív osztályon láttam és átéltem. Ilyen lehet, amikor megszakad a szív: az én mindig mosolygós, életvidám kislányom öntudatlan állapotban feküdt, csövek lógtak ki a kis testéből, és keze-lába ki volt kötözve. Azt mondta az orvos, ez a beavatkozás tízszer akkora fájdalommal jár, mint egy császármetszés.
Az édesanya és a nagymama pénzt és időt nem sajnálva mindent megtesznek azért, hogy a kislány minél előbb meggyógyuljon, de egyre nehezebben tudják előteremteni az ezzel járó költségeket. Mivel rengeteget kell mosniuk a beteg Annára, a nedves ruháktól a falak penészesedni kezdtek, ami a daganatos betegekre nézve különösen veszélyes. A családnak egy szárítógépre nagyon nagy szüksége lenne, de jelenleg semmilyen plusz kiadást nem engedhetnek meg maguknak, hiszen napról napra élnek és vészesen fogy minden tartalékuk, már csak a csodában bíznak.
A következő kemoterápiát a két ünnep között kapja Anna, amitől már előre rettegünk. Ilyenkor napokig szörnyű állapotban van: a múltkori után egész éjszaka az ölemben ringattam és egy szemhunyásnyit sem aludtunk. A kislány csak sírt és sírt, én pedig csak azt tudtam mondogatni magamban, miért kell ennek a kis tündérnek ennyi fájdalmat átélnie.
Mindennek ellenére Annácska igazi hősként viseli az őt érő megpróbáltatásokat és a betegséggel járó fájdalmakat, szeme mindig huncutul mosolyog, egész lénye emberfeletti erőt és élni akarást sugároz. A kislány mellkasán, bőre alá egy kanült helyeztek abból a célból, hogy ne kelljen minden vérvételnél külön megszúrni.
Ez a szerkezet még egy felnőtt számára is rendkívül kellemetlen és zavaró lenne, a gyermek mégis mosolyogva mutatja: "Ez Anna kincse."
Az édesanya elmeséli, Anna annyira hozzászokott a kórházi vizithez, hogy már otthon sem telik el nap anélkül, hogy ne parancsolná rá a családot a mérlegre és ne mérné meg mindenki lázát – talán egyszer orvos lesz a kis hősből.
Semmi mást nem szeretnénk, minthogy véget érjen ez a hosszú ideje tartó rémálom, és kimondhassuk: Anna meggyógyult. Nekem ez a karácsonyi kívánságom
– zárja könnyes szemmel a beszélgetést a hölgy.
