Ha ezt látod, azonnal menekülj, még mielőtt kihozná a pincér a kaját

Két évnyi utazási tilalom után mindenki alig várja, hogy újból nekiinduljon a nagy vakációnak, ám a nyaralás rosszul is elsülhet, ha nem figyelünk oda, mit és hol eszünk-iszunk. Persze nehéz megállapítani, hol lesz kifogásolható a minőség, de azért van pár trükk, amivel biztosabbra mehetünk. A saját lakhelyén ugyan mindenki képben van arról, hol érdemes enni egy jó ebédet vagy vacsorát, de mi a helyzet akkor, ha idegen helyen kell választani?

A legegyszerűbb persze, ha lecsekkoljuk indulás előtt, mik azok a helyek, amiknek jó értékelése van a Facebookon, Google-keresőben, de ha erre nincs lehetőségünk, vagy csak simán elfelejtettük, adunk pár támpontot, ami figyelmeztethet, hogy turistacsapdába tévedtünk.

Elhelyezkedés

Elöljáróban szögezzük le, hogy a város bazilikája, főtere vagy más turistaattrakció szomszédságában is találhatóak remek helyek, Budapesten is akad több jeles példa erre. Mégis legyünk óvatosak, bármely város „Váci utcájában” járjunk is, hiszen a fő csapásvonalak nem csak a turistákat vonzzák, hanem az őket lehúzni vágyó nyerészkedő vállalkozókat is.

Beszédes nyitvatartás

Képbe kell kerülnünk, hogy az adott városban, tengerparti vagy hegyi üdülőben mik a helyi szokások. Sok autentikus helyen délután többórás szünetet tartanak, ami alatt zárva van a hely, és kizárólag a túlárazott, vacak konyhák tartanak nyitva a holtidőszakban. Érdekes példa erre Spanyolország legtöbb része, ahol éppen délben nem kínálnak ebédet a valódi vendéglátók, ugyanis fél 3-tól 4-ig tart az ebédidő.

Álnépies jelmezek, szendvicsember és hosztesz

Nyaraláskor jobb esetben mindenki egy kicsit nyitottabb és jobb fej, de ne hagyjuk a derűnket kihasználni. Ha a helyi folklórba öltöztetett diákok, karikás ostort csattogtató betyárok, mókás plüssállat-jelmezbe bújt felnőttek próbálnak invitálni egy helyre, legyünk résen, hogy nem a helyi Anyukám Mondtában járunk, ezért van szükség a nem túl ízléses show-elemekre.

Fröccsöntött szakács a bejáratban, ökrös szekér és társaik

Nem kell ahhoz különösebben dizájnérzékenynek lenni, hogy kiszúrjuk a disszonanciákat. Magára adó éttermes nem csalogat giccsel, nagyhasú, szakácssapkás séf figurával a bejáratban, és nem keveri a kelta ősök tárgykultúráját flippergéppel. Hagyatkozzunk csak a józan ízlésünkre és belátásunkra.

Unott pincérek, nulla szemkontaktus

A személyzet is felér egy cégérrel. Az életunt felszolgálók, robotikus mozdulatok egyértelműen jelzik, hogy futószalagon történik a vendéglátás. Ha kifejezetten lapos oldalpillantásokat észlelünk, joggal gyanakodhatunk arra, hogy nem a korrektség vezérli a vendéglátókat. Minél délebbre járunk, annál jobb jel, ha a tulajdonos a saját kis családi vendéglőjükbe próbál széles mozdulatokkal betessékelni, akár egy ingyenes grappa kíséretében.

Árulkodó étlapok

A turistacsapdák aranykorában persze árak sem voltak kiírva, vagy éppen a feltüntetett italárak centiliterben voltak megadva, de ezen a korszakon talán már túlvagyunk. Azok a bizonyos műanyagborítással laminált, lapozgatós étlapok, amiken ételfotók és három-négy nyelvű feliratok segítik az eligazodást, mind a mai napig arra hívják fel a figyelmet, hogy ócska étteremben járunk. Keressük a fali táblára felírt vagy rövid étlapokat a hosszasan lapozgatható menük helyett.

Hamburger, pizza, kóla

Ha egy csodálatos vidék nagy forgalmú pontján nem a helyi nevezetességeket kínálják, hanem – jobbára mélyfagyasztottból kisütött – amerikai, nemzetközi comfort foodokat, eszünkbe se jusson beülni. Nem azt tanácsoljuk, hogy hagyjuk ki egy világvárosban a legjobb burgerezőket vagy nápolyi pizzásokat, csak keressük a tiszta forrásokat.

Helyi arcok az asztaloknál

Minél több a helyi szó, a helyi figura, annál biztosabb, hogy jó helyen járunk. Ilyen egyszerű ez. Nincs az a szicíliai vagy katalán lakos, aki a turistákat kizsebelő helyeken étkezne maga is. Bízzunk az ítélőképességünkben, még ha nem is tudjuk megkülönböztetni a nápolyi vagy tiroli dialektust, fel fogjuk ismerni a turistahelyeket és az igaziakat.

Járjunk nyitott szemmel

Végül egy örök igazság: nem biztatunk senki az illetlen leselkedésre, de ha étteremkeresés közben vetünk egy pillantást a felszolgált tányérokra – például a teraszokon –, azért még nem visz el a helyi rendőrség. A sápatag mirelitkrumpli, a gyászos saláták és sültek vagy a nagyipari fagylaltok több méterről is könnyen felismerhetők.