Pécsi Ildikóban kisunokája tartja a lelket

Pécsi Ildikó, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő azt mondja, hosszan tudná sorolni, hogy mi minden okoz neki és a férjének, Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgónak bosszúságot a karantén alatt, mégsem a rosszra szeretne koncentrálni, hanem arra a kevéske, de annál fontosabb jóra, ami az elmúlt hónapokban velük történt. Ildikó és fia, Szűcs Csaba újra olyan meghitt és szeretetteljes viszonyban van, mint na­gyon-nagyon régen.

– Nem szeretnék sokat beszélni erről, de annyit szívesen e­l­mondok, hogy bizony vannak olyan események az életünkben, melyek újra melegséggel töltik meg a szívünket – mondta a Bors megkeresésére Pécsi Ildikó.

– A karantén, ami nekem és drága Lajosomnak már több mint fél éve tart – vagy talán régebb óta, ki számolja – nem sok új­donságot hozott. Az egészségügyi állapotunk nem engedte meg már rég­óta, hogy eljárjunk itthonról, vagyis pont annyi időt töltünk másoktól távol, mint eddig. Napi huszonnégy órát – mondta viccesen, majd hozzátette:

– Az elzártság azonban most teljesen más érzéssel tölt el, hiszen sokkal szorosabb lett a fiúnkkal a kapcsolatunk. Mindennap beszélünk, újra hosszú és bensőséges beszélgetéseket folytatunk, sikerült közel kerülni egymáshoz sok év után – meséli a színésznő könnyekig meghatódva.

Mint arról a Bors is rendszeresen beszámol, hosszú évek óta húzódik – és ma is tart – a pereskedés Pécsi Ildikó és volt menye, Pártos Csilla között.

Amikor a színésznő fia elvált Csillától, nem sikerült megegyezniük az anya­giakon. Csaba a vagyonát az édesanyjára, Pécsi Ildikóra íratta, így Pártos Csillának vele kellett tovább pereskednie. Két évvel ezelőtt aztán Csilla fia, Ildikó unokája, ifjabb Szűcs Csaba is ringbe szállt a saját nagymamája ellen, hiszen ő lakott az egyik budai ingatlanban, ami Pécsi nevén van, és ahonnan Ildikó szerette volna kitenni a fiút, aki évek óta nem látogatta a nagymamát.

– A bírósági ügyek és idegeskedés komoly nyomot hagyott az egészségünkben, mind a ketten betegek vagyunk Lajossal – meséli Pécsi Ildikó.

– Most mégis sokkal jobban érezzük magunkat. A fiúnkkal való szoros kapcsolatunk megannyi szép emléket idéz fel bennünk. Ha vele beszélünk telefonon vagy halljuk a kétéves kisunokánk hangját, akkor eszünkbe sem jut, hogy mennyi gond van kint a világban. Most csak ez számít.

Nem foglalkozunk semmi mással, sem a bírósági dolgokkal, sem semmivel. Szeretnék még egy kicsit fürdőzni ebben a rég elfeledett boldogságban, kérem, ne is kérdezzen a peres ügyekről! – zárta szavait Pécsi Ildikó.