Karonfogva kísérte egymást Pécsi Ildikó és Béres Ilona

Mind a négy színművész legemlékezetesebb filmes alakításaiból levetítettek egy összeállítást, majd mindannyiukról felolvastak egy-egy laudá­ciót. A Bors érdeklődésére Bé­res Ilona és Pécsi Ildikó könynyekig hatódva mondott kö­szönetet a díjért. 

Nagyon megható, és megtisztelő az életműdíj, de az embernek persze sohasem szabad elbíznia magát. Nagy meglepetés volt egyébként, mert az én műfajom sokkal inkább a színház, ezt pedig ugyebár a filmes munkáimért kaptam. Noha sokáig nem filmeztem a MaFilm égisze alatt, de amikor végre visszatértem, akkor megkaptam a kritikusok díját, ami szintúgy egy hatalmas elismerés volt, s visszaigazolás, hogy jó helyen vagyok.

Még akkor is, ha a film a színházzal ellentétben a balkézről jött szerelmem – mond­ta a Borsnak Béres Ilona, aki köszöni szépen, jó egészségnek örvend, noha 77 évesen jó, ha van mellette valaki, akire támaszkodhat.

Karonfogva kísértük egymást a színpadra, ezt már máshogy nem is lehet. Elég sokan betegek vagyunk ahogy látom, de remélem, hogy gyógyulunk mindnyájan – zárta a Borsnak mosolyogva az immár 22. díját ki­érdemelő művész, akitől Pécsi Ildikó vette át a szót. 

– Májusban leszek nyolcvanéves vagy kilencven, nem is tudom. Már nem számolom, mindenesetre fantasztikus érzés, hogy megérhettem az életműdíjat, és azokat a szavakat, amiket Szinetár Miklós intézett hozzám.

Hihetetlen volt visszanézni ezeket a kis filmbejátszásokat is, és miközben néztem, minden emlék előtört bennem. Még az is, hogy a férjem, édes jó Lajosom az Aranyember forgatása alatt szeretett belém, és döntötte el, hogy nőül vesz.

Ennek immár 58 éve. Hálás vagyok az életemért, még ha az elmúlt évek nagyon is próbára tettek minket, de próbálok csak a szépre emlékezni.